A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. február 17., 5. rendes folytatólagos

- 20 -34. Á gégészeti tamzék betöltése ügyében ki­küldött bizottság nevében Verebély Tibor előadó beterjeszti a bizottsági ülések jegyzőkönyvét mellékleteket:) Bókay János nan fogadja el a bizottság ja­vaslatát és sajáálja, hogy őt a kar a bizottság­ba ki nem küldte, bár erre reflektált volna szak­májánál és munkásságánál fogva. Meghívásra csak szakmájában munkatársai közül messze kimagasló egyént lehet ajánlani, de itt ez az eset nem forog fenn. Lénárt doctoitbecsüli, 6 kiváló^­­gyakorlati szakember, de tudományos értékére nézve utal magántanári képesítésére, ami bizony nem simán f oly ott le. A javaslat card inál is hi­r­bájának tartja, hogy a többi számba vehető pá­lyázó működésével egyáltalán nem foglalkoztak, sőt Lénárttál sem foglalkoztak behatóan. Jól ismeri a laryngológiai irodaimat, de Lénárt munkáiban alig talál két olyan dolgozatot .ami­vel magának ő ebben nevet szerzett. Arra a kérdésre, hogy kik azok, akik még figyelembe 0 lettek volna veendők és a jelentésben mélta­­tandók, rámutat a kolozsvári magántanár Gyer­­gyayra, annak egy, a gégészeti diagnostika terén a külföldön is elismert munkája van; ar­ról teljesen megfeledkeztek, de tudományos munkássága tekintetében Paunz Márk is annyira felette áll Lénártnak, hogy a versenyt ez ve­le fel nan veheti. Lénártnak egyetlen nagy e­lőnye az, hogy nagy beteg anyaga és egy töké­*■ letesen felszerelt kórházi osztálya van, de ennek kedvéért ilyen nagy concessiókat tenni és a bizottság javaslatát, [d.sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom