A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)

1919. augusztus 12., 7. rendkívüli

<J> I *

hányást tehetek s ez az,hogy még a német nyelvtől is visszatartott, a ma is sinylem,hogy a hetvenes évek elején nem akartunk németül tanulni.

A magyar történelemről s kézfogról Beöthy Ákos,Beöthy Ödön fia beszélt velem,a szabddságharcról Lipovniczky püspök,ki súlyos baját az elnyomatás idejében börtönben kapta. 1874-ben Deák Ferencz betegágyához vezettek,hogy még életben lássam a haza bölcsét,1882-ben Arany János házában otthonos voltam,halála emlékűi kis pipáját kaptam melyből az általa e^l’ő szivart szivta, tintatartóját melyből irt,Domokos napra irt versének kétiratát,arcképét, melyre az van Írva,hogy kedves embere voltam.

Egyetemi éveimben Balassáéknál laktam Arany László házában voltam otthon, az ő révükön találkoztam az idősebb Andássy Gyulával. Mikor nősülésemre engedélyt adott a tanártestűlet-erre mint assistensnek szükségem volt,- mert Markusovszky óta nem volt nős assistens,az

engedélyhez főnököm Csáky Albin s Sző\

gyény Mari eh hozzájárulását kívánta s ezt Tissza Istvánnak kellett kieszközölnie. Esküvöm tanú Gyulai Pál,ki 1889-ben az orvosképzésről irt dolgozatomat a " Budapesti Szemlében " közölte s Eötvös Loránd voltak, kezemben tartom Tisza István 'zsebkendőjét,kinek meggyilkolásával kezdődik hazánk tragédiája. Ezek emlékének tartozom, hogy a hataárulás vádja ne terheljen.