A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)
1919. augusztus 12., 7. rendkívüli
De tartozom gyermekeimnek azzal, kik tőlem becsületes nevet örököljenek. Gyermekeimet zárdában nevelkedett feleségem hivő keresztényeknek nevelte, én pedig jó magyaroknak,s a mikor a mag gyár szivhez magyar nevet is kértek tőlem, a névváltozást csak azért elleneztem s ellenzem,mert atyámat,s nagyatyámat e névvel ismerték el jó magyaroknak, e elvárom tőlük,hogy ne tagadják meg őseiket s sokául egyenek előitéletesek . Mindkét fiam a nagy bábomban katona volt»mindkettő túzvonalban is. Tetemre hivtak s a seb zárt maradt, de pirosán buzog a vár belőle,ka olyamaok közelednek az ország testéhez,a kik a mikor azt idegen hadsereg tapodja,a mikor a háború legázolta, a mikor fanatikusok,félrevezettek s gonoszlelüek meggyötörték,egy jó s munkás ember tiszta magyar családját megbélyegezni akarják. Most én hivom tetemre a rágalmazókat! Bálint tanár Bókay Árpád tanárnak a következő levelet küldötte,a melyet fel olvas: Mélyen tisztelt kedves barátom! Tegnapi szives látogatásod alkalmából felmutattál egy beadványt a tanártestülethez, a mely többek kozott engem is azzal vádol, hogy a kommunista kormánynyal szorosabb nexust tartottam fenn. ugyanakkor felszólítottál,hogy feleletemet Írásban is közöljem veled. Felszólításodnak ,a következőkben vagyok bát^r eleget tenni:
