A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)

1917. június 12., 10. rendes

re is sokkal bensőbbnek látja,mint az ugyancsak a sebészettől levált gynakologia,fülészet.gégészet stb.sebészi vonatkozásait. nemcsak azért, mert a terület, amelyen a kettő működik,- vég-' tagok és gerincz - nem tekinthető bonctanilag elkülönített egységes szervrendszernek,hanem azért is,mert minden elvitázhat atlanul sebészi megbetegedés úté kezelésében is, a mozgékonyság megtartásában, visszaadásában, vagy pótlásában ma az előbb emlitett okokból jelentékeny szerep jut ez orthopädiának is. A sebészi működés sikerének titka a végtag - sebészetben kétségtelenül a helyes orthopadiás utókezelés.

A bizottság az inditványnyal egyértelműen ugyancsak nyomatékosan hangsúlyozza a tapasztalatokat.amelyeket az orthopadia jelentőségére nézve a háborúban szereztünk. Alap igazságnak állítható fel,hogy mozgékonyság egyenértékű a munkaképességgel; a mozgékonyság egyik leglényegesebb feltétele pedig a szorosan vett mozgató rendszer épsége. Az egyének munkaképessége az állaaüiáztartás alapegysége lévén,természetes, hogy a rokkantak száma,rokk kant Boguknak foka a legsúlyosabb háborús nemzet-gazdaságtani veszteség. A sebesültek munkaképességének helyreállításában a bonctani gyógyítás helyett döntő szerep jutott a functionalis ke*’', zelésnek.anelynek alap elveit éppen az orthopadia tanítja. De nemcsak a hiányzó testrészek pótlása,a sérült részek