A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)

1917. június 12., 10. rendes

használhatóvá tétele az, amiben az or­­thopüdia segítségünkre van, hanem a friss sérülések romboló következményei­nek elhárítása, megelőzése,meggátlása, az, ami az egész orvosi generatiőtól bizonyos othopadiás szellemet kiván. Nem egyes speciálistáknak nagy számá­ra, hanem a jövendő orvosok orthopadiás érzékére van és lesz ezentúl nagy szük­ség. Ezen meggyőződéstől áthatva a bizott­ság az indítvány értelmében a legmele­gebben ajánlja a tekintetes Tanári Karnak,hogy egyrészt az Egyetemhez for­duló betegek helyes, a mai kor igényei­nek megfelelő kezelése, másrészt az orthopadlfc tanitása és művelése érde­kében sürgősen a legnagyobb eréllyel tegyen lépéseket. A tanitás szempont­jából véve irányadóul azonban a bizott­ság beható eszmecsere után egyhangúlag amellett foglal állást,hogy az orthopa­r dia tanitása hczassék szervi összeköt­tetésbe a sebészetnek, mint kötelező tárgynak oktatásával, .Ebből látja egy­felől biztosítva azt, hogy a medikusok újabb megterhelése nélkül az általános orvosi kiképzésbe az orthopädia oktatá­sa beosztható .másfelől, hogy a mütőnö­­vendékeknek orthopadiás kiképzése, ami pedig a sebészeti gyakorlatnak nélkü­lözhetetlen kiegészítője,eredményesen keresztül vihető. De ebben látja bizto­sitékát annak is, hogy a jövendő test-

Next

/
Oldalképek
Tartalom