A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
ill 6. Beiträge zur Rassenpsycliiatrie (A XYI. nemzetközi orvosi kongresszuson tartott előadás. Arch, für Rassen- und Gesellsch.-Biologie 1909.). A szerző a nagyszebeni elmegyógyító intézet anyagának átkutatása és közvetlen megfigyelése alapján tanulmányozta a faji jellegnek elmekórtani jelentőségét. A szászokon nagyobb számban találta az örökléses terheltséget és ennek megfelelően az endogen psychosisokat. A bűnözésre való hajlam a románoknál nagyobb volt, mint a szászoknál, a székelyeknél gyakori az alkoholismus. 7. A tengerentúli kivándorlás elmeorvosi szempontból (Orvosi Hetilap 1914. és Zeitschrift f. d. ges. Neurol, und Psych. 1914.). Ezen nagyszámú és gondosan összegyűjtött adatokat tartalmazó habilitatiós dolgozatban ismerteti a szerző a vezetése alatt levő angyalföldi elmegyógyító intézetbe az utolsó három év alatt beszállított 42 férfi és 61 nő kivándorlón észlelt elmebetegség jellemző sajátságait. Ezen betegek psychosisa gyakran volt visszavezethető a kivándorlással járó viszontagságokra és a vele összefüggő egyéb káros befolyásra. Az így keletkező elmebaj rendesen heveny jellegű, gyors és kedvező lefolyású. Egyes psychés tünetek, főleg a téves eszmék és érzékcsalódások összefüggnek az átélt eseményekkel és oly sajátszerű színezést adnak a kórképnek, hogy a «fogsági elmezavar» analógiája szerint «kivándorlási elmezavarról» lehetne szólni. A kivándorlásnak bizonyos esetekben nyilvánuló elmekórtani jelentőségére való tekintettel, gyakorlati szempontból fontosnak tartaná bizonyos czélirányos intézkedések megtételét és pedig a határállomásokon megfigyelő állomások létesítését, a melyek amaz amerikai törvény következményeitől, hogy testi és szellemi baj miatt az Egyesült-Államokba való bevándorlás tiltva van, már jó eleve megóvhatnák az odatörekvőket. Kívánatosnak tartaná annak megakadályozását is, hogy a már több éven át Amerikában tartózkodó és elmebajossá lett egyének egyszerűen ki ne utasíttassanak onnan. 8. Magyarország elmebetegügye (Gyógyászat 1897. és Pester med.-chir. Presse. 1897.). Az országos levéltárban végzett kutatások alapján ismerteti a hazai elmebetegügy történetét s kiemeli azon irányelveket, melyek szerint ezen ügyet tovább kellene fejleszteni. 9. Die Entwicklung der Psychiatrie und des Irrenwesens in Ungarn (Psychiatrisch-Neurol. Wochenschrift. 1909.). Az előbb említett czikkben foglaltakat tárgyalja részletesebben. 10. Über den geschichtlichen Entwicklungsgang in der Beurteilung und Behandlung von Geisteskranken (Pester med.-chir. Presse. 1909.). 11. A tébolyda mint elmegyógyintézet (I. országos elmeorvosi értekezlet munkálatai. 1901.). 12. A gyakorlóorvos feladata az elmegyógyászat terén (Gyógyászat. 1903.). 13. Über die Beziehungen der Anstalten für Geisteskranke zu den Volksheilstätten für Nervenkranke (Psychiatrisch-Neurol. Wochenschrift. 1906.). 14. Az elmebetegek elhelyezésére hazánkban mily betegfelvételi módozatok lennének alkalmazandók ? (IV. orsz. elmeorvosi értekezlet munkálatai. 1907.). 15. Az állami elmegyógyintézetek orvoshiánya (Gyógyászat. 1910.). 16. Az elmegyógyintézetek kívánatos terjedelméről (Közegészségügy. 1913.). 17. Kgl. ung. Staatsheilanstalt für Geisteskranke in Budapest—Angyalföld (Heil- und Pflegeanstalten für Psychisch-Kranke. Halle, 1914.). 18. Az elmebetegség veszedelme és az ellene való védekezés (Orv. Hetilap. 1899. és Pester med.-chir. Presse. 1899.). Az elmebetegügy és az elmebetegek elhelyezésének keretébe tartozó kérdésekkel foglalkozik az elsorolt czímek alatt a szerző. 19. A liypnalról (Gyógyászat. 1890.) és 20. Az aethylenum bromatum mint antiepilepticum (Gyógyászat. 1891.) czimű közleményekben a szerző a betegeken észlelt tapasztalatairól számol be.
