A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. június 1., kari választó

Véleménye szerint a rugalmas rostok háromféle módon juthatnak rákcsapokba, fészkekbe, vagy rákstrómába.

1. A rákcsapok fiatal burjánzó sejtjei a rugalmas elemekhez csatlakoznak, azokat kísérik, sőt az eredetileg hullámos lefutású rugalmas rostokat húrszerűleg kifeszítik. Ez az utóbbi körülmény biztosítja azt a felfogást, hogy ezekben az esetekben nem a rugalmas rostok hatoltak be activ módon a rákos képletekbe, hanem a ráksejtek igyekeztek rugalmas rostokból álló meglevő hálózatot szétfeszíteni.

2. Megtörténhetik, hogy a mélybe nyomuló rákcsapok egyes kötőszöveti tömegeket körülzárnak, a mikor a rugalmas elemek mellett egyéb szövetféleségek is feltalálhatók.

3. Jóindulatú és lassan növekedő rákstrómában vékony rózsaszínűre festődő rugalmas rostokat talált, a melyek mindenesetre igen fiatalok, s helyenkint összefüggést mutatnak a daganaton kívül fekvő rugalmas rosthálózattal, s így Neuber szerint activ módon hatoltak be a rákos képletekbe.

Néhány anyaga kapcsán megemlékezik végre a rugalmas rostoknak ú. n. chemiai degeneratiójáról, s azt találja, hogy ezt nem annyira szövettani elváltozások, mint inkább a kor és az atmospherás viszonyok okozzák.

2. Az elektromos colloidfémek némely alkalmazásáról. (Orvosi Hetilap 1909. 15. sz.)

E munkájában kiemeli, hogy a vegyi úton előállított colloidok korántsem olyan alkalmasak therapiás czélokra, mint az elektromos úton készültek.

Ezek közül főleg az elektrargol hatásával foglalkozik laboratóriumi és klinikai szempontból. Szerinte a staphylococcus pyogenes aureus, citreus, albus, a hac. pyocyaneus és a streptococcus culturákat elölhetjük, ha azokra 1—0-2° #o-es elektrargol suspensióból igen kis mennyiséget felcseppentünk.

Ezt az észleletét a gyakorlatban úgy alkalmazta, hogy Ducrey-féle Streptobacillus okozta inguinális mirigylobokat kezelt így, a mely gyógymód igen jónak és még hozzá fájdalmatlannak bizonyult.

3. A Wassermann-féle syphilisreactiö értéke a gyakorlatban. (Guszman Józseffel; O. H. 1909, Med. Klinik 1910.)

A szerzők az eredeti Wassermann-reactiónak gyakorlati értékét vizsgálták a bőrgyógyászati klinikán és több kórházban.

Összesen 400 egyénnél végeztek Wassermann-reactiót; 32 esetben kétszer, 3 esetben pedig háromszor. Ezeken kívül különös figyelmet fordítottak a lues korai és késői latens szakára, paralysis progressivában, tabesben, leukoplakiában s idegsyphilisben megbetegedett egyének vérének magatartására.

A főeredmény a következő volt: a reactio positiv a primaer stádiumnak 63, a secundaer és tertiaer stádiumnak 90%-ában.

Vizsgálataikból a következő conclusiókat vonták le:

Erélyes higanykezelés a Wassermann-féle reactiot már a kezelés folyamán, még inkább 2—4 héttel utána negatívvá teszi; később e befolyás megszűnik; régen folytatott kúrák és régen előrement tünetek a reactio szempontjából hatástalanok. A reactiónak positivvá vagy negatívvá válása a prognosis szempontjából jelentéktelen ; a diagnostikus érték pedig a legnagyobb a latens, nem kezelt esetekben.

4. Vizsgálatok a rhinoscleromáról. (Goldzieher Miksával; O. H. 1909. 27—28. sz. Zentralb. f. Bakt. 1909.)

A szerzők histologiai, bacteriologiai és serologiai irányban foglalkoznak a scleromás kórfolyamattal. Szövettani leleteikben Schriddevel egyeznek. A Mikuliczféle sejteket nem a fix kötőszöveti, hanem a plasmasejtekből származtatják, mert átmeneti alakokat találtak a plasmasejtek és a Mikulicz-sejtek között. Ugyancsak sikerült kimutatniok, hogy a hyalinsejtek és a hyalingolyók a plasmasejtekből származnak. A rugalmas rostokat a heges scleromás szövetben megszaporodottaknak, a plasmásban megritkultaknak találták.