A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
3 Dolgozatuk következő fejezetében a Frisch-féle bac. rhinoscleromatost a Friedlánder-téle bac. pneumonisetól és az Abel-féle bac. ozsena;től akarták különválasztani, a mi festés és állatkísérletek útján nem sikerült. Az agglutinatio is specifikus ugyan a tokos bacteriumokra, mint egész családra, azonban a család egyes tagjait ily módon nem lehet egymástól különválasztani. A complement fixatio segélyével azonban kitünően sikerült a rhinoscleromabacillust a rokon bacteriumfajoktól függetleníteni. A complementkötés ügy a rhinoscleromában megbetegedett embernek, mint rhinoscleroma-bacteriumokkal immunisált állatoknak savójával sikerült. E reactio specifikus. A rhinoscleromás ellenanyaggal más tokos baktérium antigénje sohasem kötötte meg a complements E vizsgálatok alapján a rhinoscleroma-bacillust minden kétséget kizárólag a rhinoscleromás megbetegedés specifikus kórokozójának tartják. 5. Befolyáóolja-e a kéneáökezeléá a ázervezet védőanyagait ? (3. sz. Habilitatiós dóig. 0. H. 1910, A. f. D. u. S. 1910.) A szerző vizsgálataiban néhány antilueticumnak (hydrargyrum salicylicum, hydrargyrum atoxylicum, calomel és sublimat) hatását vizsgálja a szervezet védőanyagaira. A normalis, valamint a különböző bacteriumokkal immunisált serum ellenanyagainak magatartását figyeli meg a higanykészítmények adagolása előtt és után. A normalis serumban, a normal ellenanyagok közül főleg a normal agglutininek és a normal hsemolysinek viselkedését tartotta szemmel. Miután a normal antitestek titerjének ingadozása nehezen érzékíthető a serologiai reactiókkal, ezért typhusbacillusokkal és a birka vörös vérsejtjeivel immunisált állatok specifikus ellenanyagainak viselkedését vizsgálta az antilueticumok adagolása előtt és után. Több ilyen kísérleti sorozatot végezett. Az elsőben a complementkötő eljárást alkalmazta typhusos a bacteriumokkal immunisált nyulak serumaival antilueses kezelés előtt és után. Vizsgálatai azt eredményezték, hogy az antitestek titere az első 7—8 nap alatt alászáll, majd igen gyorsan emelkedik, úgy hogy a 10—15. napon a normális niveau-t tetemesen túlszárnyalja. A második sorozatban a kénesőkezelés hatását az agglutinatióra figyeli meg. Itt is 7—8 napig tart a titer sülyedés, majd a 10—11. napon a rendes niveau-t éri el, s 12—15. napon a legmagasabb értékre emelkedik. A kénesőkezelésnek a haemolysises titerre gyakorolt hatása már 4—48 órán belül észrevehető, a mikor is a titer rohamosan sülyed, majd tetemesen emelkedik s körülbelül a 15. napon éri el a culminatióját. A kénesőkészítményeknek a hatása a complement-termelésre serologiailag szintén érzékíthető, itt ugyanis a negativ phasis teljesen kimarad, a positiv már a 3-5. napon mutatkozik, a culminatio a 7—10. napon történik s néhány napig változatlanul marad, majd igen lassan, a kezelés előtti érték felé közeledik. Az antitesteken kívül még a fehér vérsejtek quantativ viselkedését figyelte meg a kénesőkezeléssel kapcsolatban. Azt találta, hogy a fehér vérsejtek az injectio utáni 2—3, napon igen megszaporodtak, a mi a 7—10 napon a legszembetűnőbb volt, a 10 nap után a fehér vérsejtek száma lassan a normalis érték felé közeledett. Kísérleteiből azt a következtetést vonja, hogy a kénesőkezelés következtében a szervezet normalis és bizonyos specifikus védőanyagai fokozott mértékben termeltetnek s a szervezet ellenállóképességét emelik. Igen valószínűnek tartja, hogy a kénesővegyületek bizonyos adagolása mellett a syphilis immun-testeit termelő sejtek működését is elősegítik. A kénesőkezelés tehát a szervezet védő mechanismusát nagy mértékben befolyásolja és azt hiszi, hogy a kénesőkezelésnek stimulans szerepe van, a mely a védőanyagok termelésére hivatott sejteket munkára serkenti. Azt hiszi továbbá, hogy a kénesőkezelés után fellépő Jarisch-Herxheimerféle tünetek szintén az ellenanyagok titerének sülyedésével hozhatók kapcsolatba,
