A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
467 Dr. FEJES LAJOS tanársegéd folyamodványa magántanárságért. II-foku bírálat. Beterjeszti: JENDRASSIK ERNŐ r. tanár. <iSt Igen tisztelt Tanártestület! Fejes dr. magántanári kérvényét karunk első bírálata alkalmával 1914 május 20-án elfogadta s tudományos munkálatainak egyik bírálójaként alulírottat bizta meg. Fejes dr. úr folyamodásához 19 munkálatát csatolja, ezek közül 7 fordítás. Az eredeti 12 munkából 3-at társszerzővel írt, egyik további munkájának czímén ugyan társszerző is szerepel (Gergő dr.), de ez esetben a dolgozat alapeszméje Fejes dr.-tól származik s az ő része teljesen külön választható társáétól. A dolgozatok részben gyógyszertani, kémiai és bakteriológiai, részben klinikai tárgyúak. A társszerzővel Írottak a következők: 1. Mansfeld Géza dr.-ral a chloralhydrat éá alkoholmérgezé.\ kémiai lefolyását vizsgálták jól táplált és éhező állaton. (Megjelent az Archives internationales de Pharmacodynamie et de Thérapie-ban 1907). Ezen vizsgálat czéljából a Meyer-Overton narkózisteoria értelmében jártak el s azt iparkodtak megállapítani, hogy a két szert milyen mennyiségben tartja vissza a lipoidban gazdag idegrendszer. Az ügyesen végzett kísérletek eredménye igen jól megegyezik az említett teóriával és a mindennapi tapasztalattal is, a menynyiben az alkoholt kevesebb relativ mennyiségben találták az idegrendszerben, mint a chloralhydrátot, s ez magyarázza, a hatás-adatnak különböző voltát. A hódító hatásra az előbbiből 19-szer több kell mint az utóbbiból. 2. Adatok a paroxysmusos haemoglobinuria kortanához. Kentzler dr-ral együtt (M. Orv. Archivum 1910 és Zeitschrift f. kiin. Med.). Ezen nehéz kérdésben iparkodtak megfelelő kísérletekkel előbbre jutni. Ki tudták mutatni, hogy autolysin keletkezik; kísérleteikből az is következik, hogy a vörös vérsejtek a roham alatt a véroldó anyagokkal szemben kisebb ellenállásúak, mint a rohammentes időben, de a sokfélekép változtatott kisérlelek mégsem adtak valamely pozitív megfejtési módot. 3. Az anaemia pernicioóa aetiológiájáról. M. Orv. Archiv 1913, németül D. Archiv f. kiin. Medizin. Részben Lüdke dr-ral együtt! Fejes dr. már előzetesen kimutatta, hogy bizonyos baktériumkultura-kivonatok állatokra alkalmazva az emberen ismert anaemia perniciosa kórképének megfelelő vérelváltozást idéznek elő. E kísérleti sorozatban a bélflórából ki tenyésztet t kultúrák kivonatával, sőt anaemia perniciáosban szenvedő betegek székéből kitenyésztett kultúrával majmokon olyan kórképet támasztott, a mely nemcsak vérleletében, de még kórbonczolati és szövettani irányban is teljesen megfelelt az emberi kórképnek. Iparkodott a termelt toxint is közelebbről meghatározni s ezt zsírsav természetűnek, vagy alkálihoz kötött zsírsavnak találta. Ügy vélik, hogy
