A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. június 13., 10. rendes
36. c '/9/0 dívik;így tudtommal Németország és Svájcz egyik e" gyetemén sem áll fenn ilyen usus. A hallgató sem a félév elején, sem annak végen nem tartozik a tanárr nál jelentkezni s a mennyiben a tanár nem tart gyakorlatokat, vagy seminariurnákat, amelyeken alkalma van hallgatóival megismerkedni,épen csak a quaesturától a tandíjjal együtt oeküldött ivek utján értesül arról, hogy kik a hallgatói és hányán vannak. Katalógus olvasást nem ismernek. Ezen látszólag laza eljárás a tan-és tanulási szaoadság elvének következménye, melynek egyik alapgondola-ta,hogy mellékes az,hogy a hallgató hol és milyen utón szerezte az ismereteit, a fődoiog csak azt,hogy a szigorlaton betudja bizonyítani,hogy eleget tud ahhoz,hogy orvosi diplomát kapjon. Az igaz,hogy ezzel az elvvel ellenkezik az, hogy a német egyetemek is a szigorlatra való bocsátást bizonyos tantárgyak hallgatásának igazolásától teszik függővé,a mi mellett' inconsequentia rejlik aboan,hogy ezen tantárgyak hallgatását megkövetelik,de hogy a hallgató az előadásokra valóban eljárt-e s nein-e csak a tandíj lefizetésére szorítkozott, arra nézve semmiféle ellenőrzést nem gyakorolnak. Szabad-e nekünk ezt a külföldi példát zsinór - mértékül vennünk ? Véleményem szerint a mi viszonyainkra nem szabad minden megszorítás 'és kritika nélkül a külföldi mértéket alkalmaznunk.Nálunk sajnos, minden téren a külföldinél szigorúbb ellenőrző apparátusra van szükség,a villamos kocsitól és vasúttól fel az egyetemig. Ha egyetemünkön az előadások és / . I gyakorlatok frequentálásara n^zve minden ellenőrzést beszüntetnénk,alkalmasint előbb-utóbb oda fajulnának a viszonyok,hogy a hallgatóság nagy része az előadásoktól távol maradna s a mi fakultásunkon elméleti tanulásra s legföleob a szigorlat előtt a cursusok vételére szorítkozna.
