A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. március 14., 7. rendes
62. ■ )bj Vitás még a törvényszéki gyakorlatban is az a kérdés,hogy ki illetékes annak elbírálására,vaj jón volt-e, vagy van-e alapos ok a titok felfedésére, vagy sem. Nézetünk szerint itt is úgy a logika .valamint a dolog természete szerint az orvost illeti meg az elbírálás joga,mert más csak ugv bírálhatja, el a felfedés okának alaposságát,ha az a felfedés már megtörtént ás az orvos mát kitette magát ama büntető sanctio veszélyének, a melyet a BT. 328 § a megállapít. Meggyőződésünk szerint tehát az orvos akkor jár el helyesen,akkor ragaszkodik fogadalmának nemcsak betűjéhez,de szelleméhez is,ha feltétlenül és minden körü.lénvek közt titokban tart mindent,a mit • - • -t • hivatalánál,állásánál, foglalkozásánál fogva megtu-K dott,vagy a mit e réven reábiztak. Csak igv érheti el,hogy a beteg avval a feltétlen bizalommal forduljon hozzá,a mely sok esetben elengedhetetlenül szükséges a gyógyulás eléréséhez. A feltétlen titoktartási kötelezettséget,a mely nem igazodik a jó vagy a rósz hirnév,alapos vagy nem alapos ok után,egyenesen közérdek rój ja az orvosra. At orvosoknak,ha igazán nagyra tartják hivatásuk mél tó sárgát, arról kell gondoskodni ok, hogy az emberekben mély gyökeret verjen az a meggyőződés,hogg az orvosi titoktartás nem fakultativ szabály,hanem dogna. Ne azt a tudatot keltsük az emberekben,hogy csak azért őrizzük meg titkaikat,mert félünk a büntetéstől .hanem inkább azt a hitet,hogy inkább szenvedünk el büntetést,semhogy valamit el áruljunk abból, a mit velünk közöltek,vagy a mit hivatásunk gyakorlása közben legtudtunk. Ha igy teszünk,abban a szellemben járunk el,a melynek szép kifejezést ad a bűnvádi perrendtartás 205.§-ához fűzött indokolás következő része: " A család szentélye,bizonyos bizal