A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. február 14., 6. rendes
30 %c telme nincs annak,hogy abban az esetben,ha a középiskolai tanítás anyaga azonos,hogy az előtanulmányok tekintetében különbség tétessék. v> ' *“ -i Sót a jelenlegi korlátozás annyiból káros is lehet,mert bizonyára nehezen adnak a középiskolában valamely leánynövendéknek.ha még annyira fogyatékos is előmenetelj,3 elégségesnél többet, s igy a jelen rendelkezés a hiányok bizonyitvá. , , 1 nyát javíthatja,tehát igazságtalanná teszi. A-mugy is na^/on kétséges érteke van a középiskolai quali ficati ónak a ngvendék szellemi képességének megítélésére. : Nem hallgathatjuk azonban el azon való ■* • ■ • - i •* ^ csodálkozásunkat,hogy a Feministák Egyesülete csak a mai keretben kéri az egyenjogositást. Valóban nem az orvosi szak az,amely leginkább való a nőknek,amelybe azonban ma belekényszerittetnek. Már az első éves egyetemi hallgató még fejletlen leánykorában az anatómiai oktatásban olyan téren működik,amely minden lányos érzéssel,, minden tradícióval ellenkezik. Ha elvégezte tanulmányait, mint kész orvos,részben a férfinak is nagyon megerőltető fizikai munkát kell teljesítenie és pedig éjjel nappal egyaránt. A rendes havi vérzés,esetleges terhesség mind megannyi akadálvozója annak,hogy olyan halaszthatatlan ,fárad sá ;os munkában éljen mint amilyen az orvos fel" adata. Sajátságos hogy mindezt - az orvosi dolgokban járatlan komid nyí ár fiák nem érezték,-*----éppen a női képességeknek sokkal inkább megfelelő jogi ás nagyrészt műszaki pályákra nem bocsátották be őket. Nem látták,hogy mennyire megfelel '5ob,nyugodalmasai)o,kevesebb fizikai erőt kivánó oályák volnának a nőknek a hivatalnoki,az ügyvédi,a bírói,az építésztervezői művészeti pá-
