A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
r A /> 4 megkülönböztetése. Szerző e dolgozatában a mindennapi gyakorlat igényeinek iparkodott megfelelni. Sok gyakorlati fogást találunk a dolgozatban, az egyszerű és a betegekre kíméletes vizsgálati módok vannak kiemelve. A tünetek csoportosítása helyes és világos. Felemlítést érdemelnek a lobos és álképleti eredésű bántalmak helyes megkülönböztető tünetcsoportosítása. A különböző törés- és ficzamalakok jellegzetes leírása, a has, húgyszervi és borékbeli betegségekre vonatkozó diagnosticus adatok. 14. Idült vállficzam beigazítása következtében létrejött hónalj ütér-szakadás esete. Gyógyászat, 1895: 29. Pest. med. chir. Presse, 35. Szerző egy hat hetes vállficzam esetét ismerteti, melynél a visszahelyezési kísérletnél a hónaljiitér elszakadt, a kar hűvös és érzéketlenné lett. A délután folyamán szerző a főnöke utasítására lekötötte a kulcsalatti ütőeret, de a kar megindult elhalását e beavatkozás sem szüntette meg és a beteg meghalt. Összeállítja ez eset kapcsán az irodalomból az ide vonatkozó adatokat, áttekintést nyújt egyúttal az I. sebészeti klinikán 1897 óta kezelés alatt állott 81 idült vállficzamról. Mint a ficzamvisszahelyezés akadályait helyesen felemlíti a complicaló töréseket, izmok és inak közbejutását, a szűk tokszálagrepedést és idő folytán az izvápa kitolódásét és az új összeköttetések fejlődését. 15. Újabb kőműtéti esetek. Gyógyászat, 1895: 38., 39., 43. sz. A közleményben ismerteti a szerző I. tanársegédsége alatt az I. sebészeti klinikán előfordult liúgyhólyagkő eseteket, az alkalmazott kőműtétek eredményeivel. A 77 kőműtét közül 63 kőmorzsolás, 10 oldalgátmetszés, 2 médián metszés, 1 húgycsőmetszés és 1 extractio volt. A lefolyásban 72 gyógyulással szemben két javulatlan és 3 halálos esetet találunk feljegyezve. 16. Szűkület miatt végzett sikeres vakbélresectio. Gyógyászat. 1896. Betegbemutatás a kir. orvosegyesület 1896 január 25-iki ülésén. Gümős fekélyedés alapján fejlődött chronicus invaginatio okozta vakbélszükiiletet operált a szerző. A műtét eredménye teljes, máig is fennálló gyógyulást eredményezett. Ezen eset kapcsán foglalkozik a közlemény a bélszükületek sebészi kezelésével általán, különösen pedig a vakbélresectiók technikájával. Ha nincs lényeges különbség az oda és elvezető bélszárak iirtere között, a végek szerint való egyesítést ajánlja, nagyobb különbség esetén a lateral anastomosist, vagy a Kocher-féle (Billroth) oldalbeillesztést. Összehasonlítja a bélvarratok és a Morphy-gomb technikáját és ez utóbbi előnyeit kiemeli, ha a műtét befejezése sietős, vagy ha az oda vezető bélhuzam teltsége folytán a műtét után közvetlen az egyesítés helyének nagyobb nyomást kell elviselnie. 17. A gastrojejunostomia uj indicatiojáról. Gyógyászat, 1896: 9. sz. Előadás a bpsti kir. orvosegyesületben 1896. febr. 15-én. Németül »lieber eine neuere Indication der Gastrojejunostomie« Wiener klinische Rundschau, 1897. 14. 15., Pest. med. chir. Presse 1896. 26. sz. Szerzőnek alkalma volt észlelni egy esetet, melynél a gastroenterostomia műtété a gyomor motoricus insufficientiájából származott tüneteket megszüntette, az autopsia igazolta, hogy a gyomortartalom kiürülésének mechanicus akadályai nem voltak. Ez eset keltette benne azon meggyőződést, hogy a gastroenterostomia hivatva van nemcsak a pyloruson székelő akadályok eseteiben segíteni a gyomorkiürülésen,
