A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. január 25., 4. rendes
5 és tükörképeket ismerteti. A therapia tekintetében azon elvet vallja, hogy a localis beavatkozás lehetőleg kerülendő és ismerteti az alkalmazni szokott gyógy eljárások-e »Emnhrungs- u. funktionelle Störungen der Blase« czim alatt a. hólyagtultengé; hólyagsorvadás, insufficientia vesicae, retentio es incontinentia vesicae részesülnek méltatásban. E bántalmak ismertetése is az önálló megfigyelések és tapasztalatok jellegét hordja magán. k. Beiträge zur abortiven Behandlung der blcnnorrhoischen Urethritis. Centralblatt f. d. Krankh. d. Harn- u. Sexualorg. 1894. A bevezető rész ama előnyöket fejtegeti, melyeket a keletkező húgycsőkankó gyors elfojtása biztosit. A bántalomnak a hátulsó hugycsőrószletekre való átterjedésének meggátlásával a beteget megóvhatjuk a legsúlyosabb szövődményektől. Az abortiv eljárást már Ricord kísérletté meg, de sem ő, sem utána mások sikert el nem értek, sőt beavatkozásukkal mely concentrált oldatok hefecskendésében állott, a beteget sokszor veszélyes helyzetbe juttatták. F. közöl 13 kortörténetet, melyekben az illető betegek acut kankója átlag 9 nap alatt gyógyult. Eljárása sikerességét arra vezeti vissza, hogy csak oly esetekben alkalmazta abortiv gyógymódját, hol a lob jelenségei még csekélyek, a secretio csak nyálkás, illetőleg nyálkás-genyes volt. A kezelés a tükörrel már megbetegedettnek látszó hugycsőrészletnek egy 50/0-os lapis oldattal való kiecsetelésében áll. Ismerteti a nyálkahártyán a bántalom kezdeti stádiumában rendszerint észlelhető elváltozásokat, és figyelmeztet, hogy ha a tükörlelet kellő útmutatást nem is nyújt, de a váladék gonococcus-tartalma a bántalom fennállását igazolja, úgy a bulbustól kezdve az egész p. cavernosa ecsetelendő ki. Az ecsetelés ugyan erélyes legyen, de a szöveteket mechanice ne sértse. Ez eljárás esetleg néhány nap múlva ismétlendő. Soha nem alkalmazandó az eljárás ha már urethr. posterior létrejöttének gyanúja forog fenn. 5. Adatok a hugycsőszükületek aetiologiájához. Magyar Orvosi Archívum. 1895. E dolgozatban a hugycsőszükületeknek az irodalomban előforduló, valamint F. saját aetiologiai statisztikájának összeállítása után, bírálat alá veszi a kórokként szereplő momentumokat és ezek közül egyes homályos ily kórokok aetiologiai jelentőségét czáfolván, az ezek helyébe teendő pathogenetikus tényezők kiderítését czélozza. A szűkületek, melyek ily homályos aetiologiával bírnak, a következő csoportokba sorozhatok: a) a világrahozott. h) a hugy abnormis összetétele által okozott, c) kóros váraikat (görvélykór, köszvény, csúsz), d) nemi kicsapongások következtében kifejlődött stricturák. Pontról pontra menve, kimutatja, hogy a három utóbbi aetiologiai momentum helytelenül szerepel mint olyan, a világrahozott szűkületeket illetőleg pedig kutatásai alapján azon következtetésre jut, hogy a congenitalis cylindrikus szűkületek eddig közölt eseteinek kortörténetei részben azt nem képesek igazolni, hogy tényleg szűkület volt jelen, hol pedig ilyen jelen volt, hogy az valóban congenitalis lett volna. Ellenben a szűkület tüneteit utánozni képes congenitalis billentyűk létezéséhez szó nem fér. Felveti tehát a kérdést, mily alapbántalmakra vezethető vissza a stricturák azon százaléka, melynek létrejötténél az elismert aetiologiai tényezők egyike sem szerepelt? E tekintetben első sorban a fiúgyermekek urethritisére utal, mely eddig a szűkületek aetiologiájában nem szerepel. Kimutatja, hogy ez urethritisek, melyek nagy részének blennorrhoeás jellege a Neisser-féle gomba ismerete óta kétségtelen, tényleg stricturára szoktak vezetni és hivatkozik egyes kóreseteire, hol a szűkület congenita-2
