Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1965. január. 16., 3. Rendes kari tanácsülés
A szerves haloid-sók meghatározás1 kor a halogén-ion zavaró hatásának higany/JI/acetát hozzáadásával tö ténő kiküszöbölése régen ismeretes. E felhasználás jelentős kiterjesztésére vezetett, a szerző és mtsa azon felismerése, hogy higany/II/--acetát hatására kéntártalmu nitrogén-vegyületek /tiokaróamid, metimazol, intranarcon, tetraetiltiourámdiszulfid, purin-származékok/ is titrálhatóvá válnak. II. Az értekezés 36 oldalból álló második részben az V. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő, illetve a VI-ban felvételre kerülő vegyületek meghatározását Írja le a purinvázas, a kina-, sztrichnin-, morfin-vázas- és tropanvázas alkaloidák körében. E részben a szerző gyümölcsözően használja fel a módszer legmegfelelőbb kísérleti feltételeinek kidolgozása során szerzett tapasztalatokat, összevetve ezeket az irodalom gondos tanulmányozása során gyűjtött adatokkal. Az eljárás megfelelő voltát, illetve az indikátor végpontjelzésének realitását potencicmetrikus titrálással ellenőrizte, megállapítván, hogy a választott indikátor átcsapása a potenciometrikus titrálási görbe mely szakaszára esik. Megállapítása szerint a koffein és teobromin esetében a kloroformecetsavanhidrid elegy míg a teofillínnél a benzol-ecetsavanbidrid eigy a legmegfelelőbb oldószer. Értékes az a kritikai megállapítása, mely szerint a kloroform esetleges víztartalma késlelteti a szudán- Ill-perklórsav reakciót, s ezt az oldószer előzetes semlegesítésénél figyelembe kell venni.. A kina-alkaloidasókkal kapcsolatban világos gondolatvezetéssel fejtegeti, milyen körülmények között érvényesül a két, és mikor csak az egyik nitrogén bázicitása a perklórsavval szemben. Hasznosnak bizonyult az aszkorbinsavas előzetes redukció alkalmazása a sztrichniniumnitrát meghatározásánál. így a savasságával zavaró nitrátot sikerült elbontania és a titrálást a legalkalmasabbnak talált ecetsav - ecetsavanhidriÜ. elegyben elvégezni. A kisérleti feltételek alkalmas megválasztásával sikerült a VI.Gyógyszerkönyvbe kerülő 8 morfinvázas és 5 tropánvázas alkaloidasó meghatározását kidolgoznia. Az egyes vegyületeknél a gyógyszerkönyvi használatra alkalmasnak látszó előiratot közöl, amelyek megbízhatóságát 6 különböző bemérésből végzett meghatározással kívánta igazolni. Az eredményeket az értekezéshez csatolt összesen 50 táblázat közötti 24 táblázatban láthatjuk. Ezekben tünteti fel a 6 eredményt, azok középértékét, valamint a középértéktől való eltérését, továbbá az ellenőrző mérések középértékét. /A vizsgálati anyagok tartalmi ellenőrzését gyógyszerkönyvben szereplő, megbízható eljárásokkal végezte.-./ • Az értekezést összefoglalás, irodalomjegyzék és tartalomjegyzék zárja. III, A fentiek alapján Kovács Edit disszertációját egészében értékes munkának ítélem) néhány hiányosságra azonban az alábbiakban kell rámutatnom. 5458/1964.
