Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1963. október. 5., 1. Rendes kari tanácsülés
2 l Dékán: Pandula professzor urat a Gyógyszerésztudományi Kar Tanácsa és a maga nevében szeretettel köszönti abból az alkalomból, hogy a Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsa augusztus hó folyamán tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezte ki és Pandula professzor ur ebben a minőségben most vesz először részt a Gyógyszerésztudományi Kar Tanácsülésén. Professzor Ur ! Kinevezése olyan időpontban történt, amikor a magyar gyógyszerészet irányt keres. Az Ön szerepe és feladata is, hogy a kibontakozást elősegítse. Az Ön kollégiuma ugyanis a legjellegzetesebb gyógyszerészi tantárgy. Ami az orvosnak a gyógyitás, a gyógyszerésznek az a gyógyszerkészités. Az orvosképzésben %é a klinikai tárgyak szabnak irányt a medikusok elméleti oktatásának; hasonló értelemben iránytűje a mi oktatásunknak a gyógyszerészi technológia. Ezért fűződik Professzor ur nagynevű elődjének, Mozsonyi Sándornak nevéhez a modern magyar gyógyszerészoktatás megteremtése és az Ön személyében már a második Mozsonyi tanitvány került egyetemi katedrára. Az Ön kinevezésének az ad külön jelentőséget, hogy annak a Mozsonyi professzornak lett tanszéki utóda, akinek a magyar gyógyszerészet annyi kezdeményezést köszönhet. Tőle On vette^át a staféta-botot és nagy várakozással szegeződik Önre a magyar gyógyszerészet tekintete. Professzor Ur ! Amikor Ön két és fél évtizede egyetemi hallgató volt, a gyógyszerkészitést csaknem az egész világpn tisztán empirián alapuló gyakorlati mesterségnek tekintették, amelynek üzése a gyógyszertárak keretére szorítkozott. Az eltelt 1/4 évszázad soha nem látott természettudományi és technikai fellendülése alól a gyógyszerészet sem vonhatta ki magát. Kellő elméleti alapokat találván magának, az empíriából alkalmazott tudománnyá fejlődött és ugyanakkor a gyógyszerkészités súlypontja a gyáriparra helyeződött át, ami miatt mind sürgetőbb a gyógyszerésznek az üzemi gyógyszerkészitésbe, valamint az erre vonatkozó kutatásba való intézményes bekapcsolódása. Professzor ur könyvében Magyarországon elsőnek tárgyalta a gyógyszerkészitést elméleti szemgontdkra támaszkodva. Ezt a könyvét tekintjük mi az On nagy Ígéretének. Ez a könyv zálloga annak, hogy világos probléma-meglátásával, szervező készségével a gyógyszerkészités oktatása igen összetett kérdéseiben biztos kézzel fogja elválasztani a lényeget a lényegtelentől és mihamarabb kialakítja azt az oktatási és kutatási pufiit, amelyet a modem gyógyszerkészités tudományos jellege megkíván. A gyógyszerészképzés reformjának küszöbén állnak, s ez az Ón számára igen előnyös most, mikor átveszi a gyógyszerészi technológia oktatását. Elképzelései megvalósításának valamely régi forma igy rém szab gátat. Uj tematikát alakíthat s ebben Önt minden és mindenki támogatja és nagyon sokat várnak Öntől. Professzor Ur ! Mindannyian tudatában vagyunk annak a nagy felelősségnek és súlyos feladatnak, amit Ön profeszszorságával magára vállalt, de ugyanakkor biztosítani
