Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1963. október. 5., 1. Rendes kari tanácsülés
- 3 -kivánom, hogy a Kari Tanács minden tagja s az egész Gyógyszerésztudományi Kar s utoljára, áe nem utólsó sorban a magam részéről is messzemenő segitőkészségünkről, támogatásunkról. Mindannyiunk nevében őszintén kivánom, hogy nehéz, de felemelően szép feladatát jó egészségben és> sok sikerrel lássa el és professzori működése a népegészség ügyének eredményes szolgálata s ezen át a szocializ mus épitése legyen. Pandula: "Tisztelt Dékán ur, tisztelt Kari Tanács! Amikor megköszönöm a Dékán ur meleg baráti szavait, egyben szeretném megköszönni a Kar minden tagjának személyem iránt megnyilvánuló bizalmát, amely alapját képezte egyetemi tanári kinevezésemnek. Tisztában vagyok azzal, hogy igen nehéz feladatot vállaltam, mert Mozsonyi professzor ur után jönni, aki a magyar gyógyszerészet egyik legnagyobb harcosa, az intézet megalapitója, a tantárgy kidolgozója volt, igen nagy felelősséget jelent. Minden uj feladat előtt mindenki végiggondolja a tennivalókat. Engedjék meg, hogy elmondhassam elgondolásaimat, a jövő feladatait illetően. A Néphadseregből jöttem, ahová bizonyos mértékig ezután is tartozni fogok. Senki sem vonja kétségbe, hogy a hadserégnek, - főleg pedig a szocialista, marxista szellemű hadseregnek - jellemformáló, nevelő szerepe igen nagy. Én is rengeteget tanultam, amiért mindig hálás leszek. Az első tételt, amit mai uj munkakörömben alkalmazni kivánok úgy fogalmazhatnám meg, hogy el kell érnünk a hátország szilárdságát. Csak egységes vezetéssel, egy célért és ideálokért küzdő ember érhet el sikert. Ezt a szellemet szeretném kialakítani sz intézetben, de minden erőmmelilyen célért akarok dolgozni a Karon belül. A Kar tekintélyét, munkáját és az egész gyógyszerész társadalmat nem a széthúzás, hanem az összetartás érzése tudja csak előbbre vinni. Oktatási vonalon Mozsonyi professzor ur szellemi alapjairól kiindulva szeretném tovább fejleszteni a gyógyszerészi technológiát. Tudományos, kutató munkánkat a hazai gyógyszergyárak feladatainak megoldása érdekébe szeretném állítani. Mindenkor aktuális megállapitás, amilyenné neveljük az ifjúságot, olyan lesz a jövő nemzedéke. Ezt a megállapitást gyógyszerészi vonalon is alkalmazhatjuk, tehát amilyen szemléletűvé neveljük hallgatóinkat, olyan irányú lesz szakmai utódaink magatartása, felfogása és pályaszeretete. Oktatási reformunkkal nagy lépéssel vihetjük előre a szocialista magyar gyógyszerészetet, ami magával fogja hozni szakmánk és pályatársaink fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsülését.
