Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1964. április. 16., 4. Rendes kari tanácsülés
iJÜuíix uoii üjOX /oó LGaux ■-ü X ' iJxLrXx-* XtiM Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézete Igazgató: Dr.Schulek Elemér.egyetemi tanár 447-34/1965. Budapest, 1964.január 6. Hiv.sz.: 431/1963,Gy.K. Budapesti Orvos tudó mányi Egyetem Gyógyszerész tudományi Kar Dékáni Hivatala B.u d a p e s t. Dékán Ur ! Hollós Jenő okleveles gyógyszerész, a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyár analitikai laboratóriumának osztályvezetője, értekezést nyújtott be a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karához a gyógyszereszdoktori fokozat elnyerésére. A dolgozat a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyárban, Hollós Jenő munkahelyén készült, cime: A vas-, a réz-, az ólom- és a cinkszennyeződés meghatároz '.sa gyógyszerkészítményekben. A gyógyászati cél elérésére szolgáló szerves vegyületekben lévő un. nehézfém szennyeződések ismerete ma már nemcsak azért fontos, mert ezek a gyógyászati cél elérését meghiúsítva, egészségi károsodást is okozhatnak, hanem azért is, mert a fémszennyezők a gyógyszerül használt szerves vegyületek tárolásakor, azok nemkivanatos elváltozásait okozhatják. E veszély különösen akkor nagy, ha a gyógyszerül használt szerves vegyületeket gyógyítási célokra alkalmas, adagolt gyógyszerekké dolgozzák fel. A szennyeződések mértékének kérdése különösen fontos a gyógyszereket tömegben előállító gyáripar számára, mert készítményeit hosszabb ideig való tárolásra kell előállítani, ami a tartósság problémáját veti fel. A szennyeződések mértekét, a meghatározások mikéntjét, a gyógyszerkönyvek rögzítik. A gyógyszerkönyvek vonatkozó vizsgálati módszerei csupán félkvantitativ jellegűek és sokszor bizonytalanok. Az elmondottak szerint tehát Hollós Jenő doktori’disszertációjának témája időszerű és fölöttébb hasznos, ha figyelembe vesszük, hogy az V.Magyar Gyógyszerkönyv átdolgozása éppen folyamatban van. Hollós Jenő dolgozata terjedelmes, de jól körülhatárolt. Csak a dolgozat cimében felsorolt ionokkal foglalkozik mint olyanokkal amelyek a szerves gyógyszerekben leginkább előfordulna] mint szennyezők.' így a minőségvizsgálatnak csak egy problémakörét tárgyalja, de azt nagyon jó érzékkel és hozzáértéssel. Kétségtelen, hogy az V.kiadasu Magyar Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei még nem szaki tottak teljesen a múlt, vagy félmult szemléletével, de a félkvantitativ módszerek bevezetése már nagy lépés volt előre, a gyógyszerkönyv eljárásai szelektáló jellegűek - nézetem szerint ez helyes is - s csak abban az esetben, inkább gondol, mint előir szigorúbb eljárásokat^ /az anyag teljes mineralizálása után/, midőn a minősítés tekintetében kételyek merülnek fel. Ezt az általam "szelektálódnak nevezett jelleget, a VI.Magyar Gyógyszerkönyvben is meg kell tartanunk. Legfeljebb arra kell törekednünk, hogy a szükség diktálta behatóbb vizsgálat módszereit, ha röviden is, de úgy adjunk meg, hogy azon korszerűek, de azért egyszerű eszközökkel kivihetők legyenek- Túlságosan időegenyesek se legyenek. - Hollós dolgozatának is ez a célkitűzése. Ezt meg kellett ismételnem, mert ez a jelölt szemlélet helyességének legfőbb bizonyitéka. /1.'.Célkitűzés./ 953/1964
