Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1963-1964
1964. április. 16., 4. Rendes kari tanácsülés
- 3 -Az irodalmi anyagot áttekintve megállapitja, hogy nem áll rendelkezésre olyan megoldás, amelynek segítségével a három ion egymásmelletti kimutatása lehetsége lenne. Ezért-Választja a megoldás alapelvéül az egymást követő izolálás utáni kimutatást. Reagense ditizon oldat. Módszere a fémditizonátok szelektiv képződésén, illetve ezek eltérő stabilitásán alapul. Először a rezet távolítja el - 3,5 pH-ju oldatban - az ólomtól és cinktől, majd a visszamaradó vizes részhez káliumcianidot adva, az ólmot rázza ki a cianid komplexben maradó cink mellől. A kirázott ionok mennyiségét a ditizonátok szinéből, az un. "keverekszin" módszerrel állapítja meg. A cianid komplexet formaldehiddel elbontva ugyanúgy méri a végül visszamaradt cink mennyiségét. A három ion elválasztásával, s igy szelektiv félkvantitativ meghatározásival jelölt igen kényes analitikai feladtot oldott meg» A sikeres megoldás a reakciófeltételek sok részletre kiterjedő tanulmányozását igényelte. Az értekezés e részében is számos olyan megoldással találkozunk, amely a jelölt alapos szaktudását, kísérletező készségét dicséri. Erre vonatkozóan csak néhány példát emlitek. Érdekes - és talán kevéssé hangsulyozott-megállapitása, hogy azonos pH-ju, de acetáttal tompított oldatban már 20 jog-on felöli cink is zavarja a réz meghatározását, mert a ditizonos fázis szinét kb. 1 .p.g rézzel egyenértékűen erősiti. Citráttal tompított oldatban viszont még 1000 jag cink zavaró hatása sem mutatkozik. Aránylag egyszerű módját adja meg a réz kirázásához szükséges 3,5-es, illetve az ólom kirázásához szükséges 9-es pH érték beállításának. Az ólom kirázásánál zavar a nagyobb mennyiségű vas/III/ jelenléte. A zavaróhatás kiküszöbölésére igen. megnyugtató megoldást ajánl. Értékes része a disszertációnak a ditizon oldat koncentrációjának megválasztásával foglalkozó fejezet. Táblázatban adja meg a 25,50 és 100 mikromólos /rendre: 0,54, 1,28 és 2,48 mg/-os/ ditizon oldatok 5-10-25 ml-ével még kimutatható, a "keverékszin” módszerrel még meghatározható, stb. Pb. Cu, Zn mennyiségeket. Ezek alapján a várható, illetve közelítőleg megállapított szennyezés mennyiségnek megfelelően választhatjuk meg a ditizon oldat töménységét. Az értekezés érdembeni utolsó fejezete, amely a vizsgálati élőáratokat adja meg, tükrözi milyen világosan látja jelölt a ditizonhoz hasonló, nyom mennyiségeket is jelző reagensekkel való munka olyan nehézségeit, mint pl. az edényzet és a reagensek gondos előkészítése, illetve ellenőrzése. Úgy vélem, ezt a feltételt az értekezés ezen, említett részében megfelelően biztosítja. Eljárása használhatóságát a modellkísérleteken kivül, nagyszámú gyári készítmény vizsgálatával is bizonyítani kívánta, a talált szennyezésmennyiségeket részletes táblázatokban közli /88-102.oldal/. Hollós Jenő munkája a gyógyszervizsgálatban gyakran felmerülő szennyezésvizsgálati kérdéssel foglalkozik. A kitűzött feladatot jelölt az irodalmi anyag alapos tanulmányozása és a lehetőségek gondos mérlegelése után kielégítően oldotta meg. A témához méltó, apró részletkérdésekre is kiterjedő alapos munkáról, komoly szaktudásról tanúskodik. A kidolgozott eljárások a gyári ellenőrzés gyakorlatában értékes módszereknek bizonyultak. Mindezek alapján az értekezést elfogadásra, jelöltet doktori szigorlatra bocsátásra ajánlom. Dr.Végh Antal s.k. egyetemi tanár 914/1964.
