Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1968-1969

1968. szeptember 24., I. rendkívüli kari tanácsülés

3

Ez az ellentmondás okozza, hogy az orvosképzés problémája nem magyar probléma egyedül, világszerte nagy fejtörést okoz. A kérdés minden civilizált országban állandóan napirenden van, Rz orvosképzés mindenütt állandó változások tárgya, nemzetközi kongreszszusok tárgyalják és az Írásos és személyes tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy az emlitett alapvető ellentmondást minden igényt kielégítően nem lehet feloldani. Bármely ország bármely oktatási formáját tekintjük, kiderül, hogy az kompromiszszumokkal teli és sehol sem tökéletes.

A bizottság javaslata nem lépett és nem léphetett fel azzal az igénnyel, hogy tökéleteset fog alkotni, vagy hogy minden tárgy oktatásában az optimumra tehet javaslatot, igénye csak az lehet és nekünk is csak az lehet, hogy ha nem is tökéleteset, de az eddiginél jobbat igyekezzünk megteremteni.

Érthető, hogy amikor a professzorok véleményt mondtak a javaslatról, az oktatás iránt érzett őszinte kötelességtudatból az optimális lehetőségeket javasolják megvalósítani saját tudományáguk oktatására. Ez azonban, természetesen, lehetetlen. Ehhez nem 6 év de 12 év sem volna elegendő. Ma már nyilvánvaló, hogy mint Magyar professzor ur írja, helytelen volna arra törekedni, hogy olyan orvosokat produkáljunk, akik a diploma birtokában máris kész gyakorló orvosok lesznek. A 6 év aiatt csak alapképzést adhatunk, szilárd elméleti bázist és az eddiginél jobb gyakorlatot ahhoz, hogy a fiatal orvosok bármilyen munkaterületen helyezkedjenek el, erre az alapra építhessék a munkájukhoz szükséges és a munka során megszerzendő ismereteiket.

Ezen a határon belül tehát választanunk kell, hogy az alapképzéshez mely t ár gyed: - inten z 1 v a bb oktatása szükséges ás melyeké kevésbé. Ha a kénys zeritő kompromisszumok miatt azt javasoljuk, ill. ha majd az illetékesek úgy döntenek, hogy valamely tárgyat, vagy tárg/akat az eddiginél kevésbé mélyrehatóan kell a 6 év alatt oktatni, ez nem jelenti azt, hogy az illető tárgynak vagy tárgyaknak tudományos, vagy társadalmi jelentőségét értjük félre, hanem csak annyit, hogy meg kell alkudnunk a 6 év adottságaival.

Itt témák ki először az u.n. kis tárgyak kérdésére, most még csak az elnevezés szempontjából. A kis tárgyak megjelölést sokan nem tartják helyesnek, egyesek talán jogosan lebecsülésnek is érzik. A bizottságnak ezzel az elnevezéssel nem volt ilyen szándéka. Pusztán az egyszerűség kedvéért használta ezt a kifejezést, aminthogy ez az elnevezés elterjedt a napi szóhasználatban is. Semmiképen nem kiván ez a kifejezés értékítélet lenni sem a tudományos, se a tár-