Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1956-1957
1956. március 14., I. kari tanácsülés - Az Elme- és Idegklinika tanszékének kettéosztása - Bejelentések, indítványok
/ 424/1956. Adv. PiiűF ESSZ Oxi ELVTáhS ! Az Elme- és Idegklinika tanszékének kettéosztása tárgyában készített bizottság javaslatát alábbiakban azzal küldöm meg, hogy azt március 7- én tartandó tanácsülésünk napirendi pontjává tűztem ki: "Dékán Elvtárs ! a vezetésem alatt álló'bizottság foglalkozott a 424A956.A0X.sz.átiratával és egyhangúlag az aláobi javaslatot .hozta. A bizottság az Elme- és Idegklinika tanszékének kettéosztását az alábbi indokok alapján feltétlenül szükségesnek tekinti: ügy a Szovjetunió és a népi demokráciák, valamint a nyugati államok ef yetemein a neurológia és a psychiátria külön-külön tanszéket képez. indkét tanszék önálló vezetés alatt áll.' ónálló professzora és külön tanszéki személyzete van és saját intézettel rendelkezik. A fentieken tulmenoleg sok egyetemen még egy harmadik tanszék is működik, az ideg-, illetve agysebeszeti intézet, a Szovjetunióban több egyetemen a 3 tanszék egyetlen épülettömbben egyesül ugyan, azonban mind a három^tanszéknek önálló igazgatója van,- akik közül a legidősebb a katedracsoport vezetője. Mindhárom*"tanszékvezető oktató, gyógy it ó és tudományos munka szempontjából önállóan működik, s a katearacsőport vezetőjének feladata csupán.a három klinika működésének összehangolása. A neurológiai és psychiátriai tanszékek elválasztását .az tette szükségessé, hogy az orvostudomány haladásával mindkét szakma önálló tudománnyá terebélyesedett, amelyek kellő módon csak akkor fejleszthetők, ha mindegyiknek külön szakmai vezetője van. Úgy a psychiátria, mint a neurológia lényegében a belgyógyászatból szakadt le. Előbb a psychiátria vált^ki, később a szazad első.es második évtizedében a neurológia. Ház nkban a sajátos adottságok folytan az a helyzet alakult mi, hogy két magyar psychiáter, Móravesik Ernő és Le elmer Károly halála után az“ország négy tanszéké közül három lényegében kifejezetten neurológus. illetőleg . neurohistoló- gus irányítása alá került. Ez a helyzet kétségtelenül-előnyös volt a neurológia hazai fejlődése és a neurológiai iskola kialakulása szem- pontjából, másfelől azonban a magyar psychiátria súlyos visszaeséséhez vezetett es megakasztotta a nagymultu magyar psychiátria fejlődését. Ez az állapot v&latozott meg akkor, amikor a budapesti egyetem tanszékének élére dr.NyirŐ Gyula személyében psychiater kerültT A kinevezésnek azonban nem az volt a célja, hogy ezután viszont a világviszonylatban is elismerten magas szinvonalu hazai neurológia éppen a budapesti egyetemien .kerülj ön hátrányba. Amikor a klinika jelenlegi vezetőjét a Psychiátriai- és Neurológiai klinika vezetésével megbízták, közölték vele, hogy a tanszékét megosztani kívánják, s személyén kívül ogy kifejezetten neurológus tanár kinevezéséről gondoskodni fognak. Dr.Nyirő Gyula ezzel nemcsak teljes mértékben egyetértett, hanem a tanszéket csakis úgy fogadta ol, hogy kinevezését a neurológus kinevezése követni fogja. A vezető kormányzati tényezők és Ijyirő professzor ilyen irányú megatartáásat az tette teljes mértékben indokolttá, hogy két olyan fontos orvosi szakmának, mint a psychiátriának és a neurológiának a fejlődését csak egy-egy teljes ember biztosíthatja, a múlt hazai példái
