Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/1

1983. november 1., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Javaslat a felsőoktatás fejlesztésére. - Mellékletek.

- 18 -Rektor: Most ment Schultheisz elvtárs felé egy levél ezzel a kéréssel,

s gondolom, jó hogyha Lukáts elvtárs is tud róla, s arról is, hogy ennek támogatására az egyetem az 500 biztosítja.

Pomázi: Először arra a kérdésre, hogy elkésett az anyag, későn jelent meg

ez tény. Nagyon nehezen indult be az ezzel kapcsolatos tevékenység. Mint minden ilyen átfogó reform indításakor ma is műfaji problémák akadályozták, hogy ez hamarabb megjelenjen. Először arról volt szó, hogy az ágazati koncepciók is részévé válnak ennek a Minisztertanács-i előterjesztésnek, s később döntöttünk csak e mellett a változat mellett, amely nem a Minisztertanácsi-i rendeletet foglalja magába, csupán egy javaslat. A Minisztertanács csak azokat az elveket hagyja jóvá, amely meghatározza azokat a feltételeket, melyeket jó lenne ha a következő időszak vezetése is magáévá tenne, s nem töredezne szét a távlatokba elnyúló fejlesztési lánc, és nem minden uj generáció és vezetés fogalmazná újra az ezzel kapcsolatos feladatokat, s ezért ennek inkább iránymutatónak, keretjellegünek kellene lennie. Hogy ez hogyan tud megvalósulni, az elkövetkezendő hónapban kiderül, mi úgy számolunk, hogy ez a javaslat december hónapban Minisztertanács elé kerül. Azt mindenképpen el kell kerülnünk, hogy az ifjúság úgy érezze, hogy tendencia van abban, hogy kevés idő van a vitára. Nagyon határozottan kell, hogy mondjam, hogy nagyon komoly csaták folynak, hogy abban az időszakban, amikor az egész országban, közvéleményben, felsőoktatásban és felsőirányitásban, gazdaságban egy demokratizálódási folyamat indult meg akkor az oktatás és ezen belül a felsőoktatás ezt teljes szivvel a magáévá teszi. A tevékenység filozófiája a felsőoktatásban az, hogy kölcsönös célok érdekében, egymást kiegészítve, és egymást támogatva ki-ki a maga harcát vívja, s nagyon távol áll tőlünk, hogy a vita demokratikus jellegét veszélyeztetve szándékosság merüljön fel. Nekünk nincsenek egyéni céljaink, beleértve a Minisztert is - ez közügy, sőt azt szeretnénk, ha nemcsak az egyetemi hallgató, egyetemi oktató és eziránt aggódó állampolgár tenné magáévá, hanem azok is akik ferdén néznek az oktatásügyre. Természetesen azt is szeretnénk, ha megfelelő keret- és irányrendszer adódna, hogy a pénzügy is megfelelő feltételek megteremtésében hathatósan segíteni tudnák az oktatásügyet. A programnak ez a szakasza annyiban különbözik a Politikai Bizottság-i határozatot megelőző és