Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/2
1983. április 26., rendkívüli egyetemi tanácsülés - 1. Az egészségügyi felsőoktatás távlati fejlesztésének irányai, feladatai. - 2. Különfélék. - 3. Mellékletek.
21 átgondolt és máig is oktatott roszletadatoknak a ható gyakorlati igényekhez kell kapcsolódnia. v ár— Az oktatás mindenkor biztosítsa a tantárgyak közöttiszoros kapcsolatot /koordinálás/, az :egy. ágra épülést” a párhuzamosan haladók "ölelkezését". A medicina alkalmazott tudomány lován az alaptudományok meghatározott elemeire épit. Egyes anyagrészek adott időszakban háttérbe szorulnak, elavulnak és uj súlypontok, szemleletek uralják a képzés tartalmát . Az elméleti alaptárgyakon belül a funkcionális szemlélet erősítése szükséges, de több figyelmet kell szentelni a patológiás /biokémia, genetika, cellularis és molekuláris/ elváltozásokra. •> Általános tapasztalat, hogy a bázis doktor képzésben a klinikai képzésen belül a szakmák egymás közötti súlya változik. A belgyógyászaton belül tovább növekszik az ambuláns munkákkal töltött idő, növekszik a körzeti-, üzemiorvoslásra fordított idő. Az egyetemi oktatási anyagból ki kell szelektálni a szakorvosképzéshez szükséges ismereteket /nem a gondolkodás módot/. Még nagyobb hangsúlyt kapjanak a szív- és érrendszeri betegségek, a balesetek, a daganatos betegségek és a pszichiátriái betegségek, különös tekintettel ezek megelőzésére, szűrésére, gondozására és rehabilitálására /szociomedicina/. Növekszik az oktatásban a sürgősségi ellátás súlya, a krónikus betegek gondozásának kérdései, bővülnek a biotechnikai ismeretek. A ezárnitás technika oktatásában minél hamarabb jelentős előrelépés szükséges.
