Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1978-1979
1979. február 15., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerészavatás - I. Gyógszerész doktorrá avatás - II.Az 1979-ben végzett gyógyszerészek avatása
8 2>S0. differenciáltan jelentkeznek. Ez tükröződik abban a közelmúltban megjelent egészségügyi miniszteri rendeletben, is, amely a gyógyszerészi szakterületeket, szakágazatokat az eddigi nyolcról tizenkettőre növelte. Ebben a rendelkezésben nyilvánvalóan kifejezésre jut az a társadalmi igény, ami a gyógyszerelléoó hálózat továbbfejlődésére, ehhez pedig minél több speciális képzettségű szakgyógyszerész munkába állitására vonatkozik. Önök most elfoglalják munkahelyüket az ország gyógyszergyáraiban, a Fővárosi és megyei gyógyszertári központok, a kórházak gyógyszertáraiban, a belföldi és külföldi viszonylatu gyógyszerkereskedelemben és elosztás feladatait végző intézményeknél. Azzal a tudattal kezdhetik el munkájukat, hogy az a természettudományi és orvostudományi ismeretanyag, amit a képzés során elsajátitottak, megfelelő alapot nyújt Önöknek ahhoz, hogy megközelíthessék és elérjék azt a kívánatos célt, hogy saját területükön a gyógyszerek szakértőjévé váljanak. Mit jelent a gyógyszerész gyógyszer-szakértő jellege a gyakorlatban? Legelsősorban azt, hogy a gyógyszerész, alapképzettségének illetve szakkképesitésének megfelelően, a legmagasabb szinten ismeri a rendelkezésre álló bel- és külföldi gyógyszerek terápiás felhasználásának lehetőségeit, a gyógyszerválasztás szakmai és gazdasági vmatkozásait, az interakciók és inkompatibilitások folytán fennálló kontraindikációkat, tehát teljesíteni tudja azokat a társadalmi elvárásokat, amelyek az állampolgárok higiénés nevelése, a beteg ember felvilágositása, a gyógyitó orvos megfelelő információkkal való ellátása terén megfogalmazódnak. Másrészt, a gyógy-^ szerszakértő jelleg megnyilvánul abban, hogy a gyógyszerész ismeri a természetes és szintetikus gyógszeralapanyagok és segédanyagok azon tulajdonságait, amelyek a gyógyszerformává történő feldolgozás és az analitikai ellenőrzés szempontjából fontosak. Ez az ismeretanyag teszi alkalmassá a gyógyszerészek százait jelenleg is arra, hogy a közép- és a nagyüzemek szintjén megtervezzék és irányitsák a gálenusi és neogalenusi g^-ó^yszerformák előállítását, a gyógyszerek minőségi ellenőrzését, tervezzék és irányítsák azt az alapvető fontosságú feladatot, amit tömören az ország megfelelő minőségű, korszerű gyógyszerekkel való ellátásának nevezhetünk. Önökre, elfoglalandó munkahelyeiken a jövőben hasonló feladatok várnak. Ezek ellátására azonban csak akkor válnak teljes mértékben alkalmassá, ha munkahelyiken a most következő időszakban megszerzik azt a gyakorlatot és tapasztalatot, amit az egyetemi képzés nem tudhat és nem is tűz ki célul megadni. Ezt a gyakorlati tudást csakis a gyakorlati életben na^, mint nap felmerülő feladatok, az un. rutin-feladatok megoldása során lehet megszerezni. Végezzék ezt a rutintevékenységet lelkiismeretesen, forduljanak tanácsért bizalommal idősebb kollégáikhoz, dolgozzanak azzal a tudattal, hogy amikor a későbbiekben az Önök feladatává válik gyógyszertári és üzemi asszisztensek munkájának irányítása és ellenőrzése, ezt csakis akkor tudják megfelelően ellátni, ha Önök saját maguk a gyakorlatból ismerik ezeket a rutinfeladatokat.
