Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1979. február 15., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerészavatás - I. Gyógszerész doktorrá avatás - II.Az 1979-ben végzett gyógyszerészek avatása

- 9 -A gyógyszerészet, különösen a gyógyszertári gyógyszerészet feladatait tekintve is jelentős fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. Ennek egyik következményeként változott és változik napjainkban is a gyógyszertáron belüli munkamegosztás.

A gyógyszerkiadás, gyógyszerkészités és vizsgálat rutin feladatait az e célra képzett asszisztensek veszik át. Az egyetemi végzettségű szakember, a gyógyszerész feladata mind inkább a gyógyszertár vezetése, a gyógyszertáron belüli munka szervezése és irányítása. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az elméleti ismereteken kivül, a tapasztalatok megszerzése, a manuális tevékenységek biztos gyakorlati elsajátítása is. Az emlitett fejlődési tendencia a Karmegitélése szerint szükségszerűen erősödni fog a következő időszakban. Ennek megfelelően egyre sürgetőbbé válik azon kari és egyetemi javaslatok realizálása, amelyek a gyógyszerészképzés kereteinek a továbbfejlesztésére vonatkoznak. Ezek a javaslatok jelentős részben arra irányulnak, hogy az Egyetemünkről kikerülő gyógyszerészek a gyógyszertári munka vezetése és irányítása terén is minél inkább megfeleljenek a gyógyszerellátás területén egyre fokozódó társadalmi elvárásoknak.

Tisztelt Gyógyszerész Kollégáink! Kérjük Önöket, hogy munkahelyeiken ne feledkezzenek meg arról sem, hogy a megszerzett egyetemi ismeretanyag viszonylag gyorsan egészül ki újabb megismerésekkel a gyógyszerkutatás eredményei nyomán. Másrészt az uj eredmények nyomán a már megszerzett ismeretek egy része elévül, túlhaladottá válik. Különösen vonatkozik ez a fejlődés az újabb gyógyszerek forgalombakerülése kapcsán az uj tipusu kémiai szerkezetek megjelenésére, uj interakciókra, inkompatibilitások felmerültére, újabb formulási módszerek kidolgozására. Az általánosítható összefüggések megismertetésére törekvő oktatási koncepció, amely Karunkon is irányadó és az Önök képzésében is döntően érvényesült, lehetővé teszi, hogy az újabb és újabb konkrét ismereteket beilleszthessék a megismert általános összefüggések rendszerébe. Mindez azonban nem teszi szükségtelenné a folyamatos önképzést és az időszakos intézményes továbbképzésben való részvételt.

Az intézményes gyógyszerész továbbképzés rendszere hazánkban komoly múltra tekint vissza. U^y gondolom méltánmmegállapitható hogy a magyar gyógyszerészképzés, ezen belül az egyetemi oktatás és az erre épülő továbbképzési hálózat, a továbbképzési lehetőségek spektruma, tartalma és színvonala tekintetében egyaránt kiállja a nemzetközi összehasonlítást. Ez a megállapitás különösen akkor válik értékessé, ha figyelembe vesszük az egyetemi és a postgraduate gyógyszerészképzés anyagi és szervezeti vonatkozású problémáit, viszonylagos elmaradottságát. Úgy vélem, hogy ennek tükrében még inkább elismerés illeti azokat az oktatókat, akik Önöket, a nem éppen könnyű