Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1974. június 22., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Fogorvosdoktorrá avatás - I. Rektori megnyitó - II. Doktorrá avatás iránti kérelem előterjesztése (Márk György) - III. Eskütétel - IV. Fogorvos doktorjelöltek felavatása - V. Dr. Márk György a felavatottak nevében köszönetet mond - VI. Dr. Nemes Julia és dr. Schossig Roland felavatott fogorvosok nevében szólnak az ünnepséghez - VII. Dr. Berényi Béla a Fogorvostudományi Kar dékánjának köszöntője
- 5 -Rektor: Megköszöni a két fiatal fogorvos felszólalását. Különös örömére szolgált, hogy Schossig dr. szép magyar beszédet tartott. Kedves szavaiból úgy Ítéli meg, hogy országunkat második otthonának tekintette és reméli, hogy az elkövetkező években lesz alkalom arra, hogy látogatást tegyenek nálunk. Bejelenti, hogy dr.Darabos Pál, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, majd azt követően dr.Serényi Béla, a Fogorvostudományi Kar Dékánja kiván szólni. Dr.Darabos Pál: Szeretettel köszönti a most diplomát nyert fiatal fogorvosokat. Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége nevében kiván munkájukhoz sok sikert és jó egészséget. Dr.Berényi Béla: Kedves Ifjú Fogorvosok! Kedves Kollégák ! Amikor öt évvel ezelőtt sikeres felvételi vizsga után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karának hallgatói lettek, nyilván mindnyájukban olyan távoli valaminek tűnt a doktorráavatás, hogy nem is igen foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy hogy és mint alakul majd az életük azután, mik a terveik és mik lesznek a lehetőségeik. Az időfaktor pedig, úgy gondolom alig volt érzékelhető a doktori cim elnyeréséhez szükséges hatalmas elméleti és gyakorlati ismeretanyag elsajátítása folyamán. Most pedig letelt a nehéz szellemi és fizikai munkával terhes öt esztendő és mi doktortársainkká fogadtuk Önöket, ami a jól végzett munka örömét jelenti Önöknek is és nekünk is. Ebbe az örömbe azonban mindkét részről üröm is vegyül. Az Önök részéről bizonyára elkeserítő, hogy a hirdető táblán kifüggesztett megpályázható állások nem egészen egyeztek az Önök elképzeléseivel, bennünk pedig felmerül a kétség, hogy a ránk bízott oktató-nevelő munkának mindkét összetevőjét helyesen oldottuk-e meg. Az oktató munka felől nem lehetnek kétségeink. Olyan fogorvosokat képeztünk ki, akik szakmai téren - legjobb meggyőződésünk szerint - mindig meg fogják állni a helyüket. Kétségeink inkább a nevelő munkában lehetnek. Vajon kellőképen felkészitettük-e Önöket arra a hivatástudatra, amit a szocialista társadalom Önöktől joggal elvár és ami nélkül nem lehet senki sem teljes értékű orvos. Vajon rámutattunk-e kellő hangsúllyal arra, hogy a társadalmi igényt és az egyéni érdeket összhangba kell hozni, de ha ebben ütközés van - és ez bizony előfordul - akkor egyértelműen a társadalmi igény az elsődleges tényező, ügy érzem, hogy ezekre a kérdésekre nem tudok minden kétséget kizáró pozitív választ adni. Ha viszont bennünket ilyen tekintetben valamilyen mulasztás terhel, akkor meg szeretném ragadni legalább most ezt az utolsó alkalmat, amikor igy ebben a közösségben együtt vagyunk arra, hogy utravalóul legalább néhány gondolatot elmondjak. Önök közül most sokan azt hiszik, hogy akinek Budapesten, vagy a közeli környéken sikerült állást kapnia, annak minden sikerült, az boldog elégedett ember. Pedig az élet majd megmutatja Önöknek, hogy lehet az ember boldog, elégedett, kiegyensúlyozott akár a legkisebb vidéki településen is, és lehet nagyon szerencsétlen SbH
