Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. szeptember 5., kibővített rendkívüli ülés - I. Dr. Zoltán Imre távozó rektor megnyítója - II. Az egészségügyi miniszter beiktatja az új rektort, rektorhelyetteseket és dékánt - III. Az új rektor Dr. Antoni Ferenc felszólalása
11 *2,, Tisztelt Egyetemi Tanács! Az orvos szerepe változott a társadalmi követelmények fejlődésének megfelelően, a korszerusités feladata a permanens feladótok közé tartozik és ez a feladat komplex feladat. Jelenti az oktatás tartalmi, formai és módszertani részét , jelenti az oktatók és nevelők továbbképzését, különös tekintettel a korszerű oktatási feladatok megismerésében; jelenti továbbá az egyetemnek, mint intézménynek olyan irányú épület és helyiség: fejlesztését, amely biztosítja a korszerűsítés tárgyi feltételeit. Természetszerűleg, hogy a három faktorális tényező fejlesztése optimálisan egyidejűleg szinkron rendszerben biztosithatná a legnagyobb fejlődést és korszerusitést, azonban az adottságaink még akkor is, ha jelentős anyagi eszközök állnak rendelkezésünkre, a létesítmények megépítése is több évet venne igénybe, nem beszélve arról, hogy az oktatók gyakorlatának és eddigi működésének a korszerűsítés irányába való változtatásáról, amely szintén hosszabb távú fejlesztési programot igényel. A legkönnyebbnek nyilvánvalóan az oktatás tartalmi, technikai és módszertani része látszik alkalmasnak a korszerűsítésre, azonban ennek a fejlesztése, az előző kettőtől nem válazt>ható, illetve csak egy bizonyos fokig fejleszthető az előző kettőnél gyorsabban. Az egyetem korszerűsítésének feladata tehát olyan távú feladat, amelyben a látványos, vagy kapkodó, illetve divatos oktatási struktúrákat hangoztató fejlesztés nagy kockázatot jelent. Tehát egy ilyen jellegű korszerűsítés azt hiszem nem választható számunkra járható útnak. Az előbbiekben említett paraméterek gondos összehangolása, harmonikus egybefonódása, illetve szövedékén keresztül kell a fejlesztést feltétlenül folytatni. A fejlesztéssel kapcsolatban fel kell vetni az egyetemi 'oktatási tananyag tartalni és oktatástechnikai és módszertani kérdését. A szűk prakticizmus képviselői általában az egyetemi oktatás technikai és módszertani részét emelik ki és hangsúlyozzák, más szóval a technikához és a módszerhez akarják hozzárendelni, illetve alárendelni a tartalmat. Ez kb. úgy hangzik, mintha a ruhához akarjuk hozzászabni a viselőinek a méreteit. a felfogás nézetem szerint helytelen, antidialektikus, semmiféleképpen nem követendő és nem követhető eljárás. Az egyetemi oktatás tartalmát a társadalomegészségügyi i ények és az egészségpolitikai célkitűzések szabják meg és az egészségpolitikai célkitűzések szabják meg és a tudomány belső fejlődésének törvényszerűségei.
