Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973
1973. június 20., kitüntetéses doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Rektori köszöntő - II. Dr. Stefanics János az Ált. Orvostud. Kar dékánja ismerteti a jelöltek érdemeit - IV. Eskütétel - V. Avatás - VI. Dr. Petri Gábor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának beszéde, gyűrűk átadása - VII. A kit. doktorrá avatottak nevében Dr. Tárczy Miklós mond köszönetet
Az imént a tudást említettem, mint az orvos tevékenységének egyik Tjillórét. A tudomány szempontjából Önök egy nagyszerű kor szerencsés szülöttei. Nagyszülőik még üléx'iot—t csodáltál* amint a pár méteres palánk fölött szállt át kezdetleges gépével, de Önök 10 000 méter magasságban a hangsebességnél gyorsabb gépeken közlekedhetnek. Szüleik számára a rádió alig felfogható rejtelmes újdonság volt, mig önök a műholdak útjái közvetített televízióadásokat nézhetik. A biológiai tudományi művelői az önök életében hatoltak be a submikroszkópi világ nem sejtett titkaiba, az életfolyamatokat a molekuláris biológia szintjén kutatják és ugyanekkor a világűrben való tartózkodás életfeltételeit vizsgálják. Az emberi találékonyság eljuttatta az erre vállalkozókat a tengerfenékre és a Holdra, a fizikusok felfedezték az anti-anyagot és azonosítják a világegyetem többmilliárd fónyévnyi-őszinte felfoghatatlan távolságából érkező sugarakat. Valóban bámulatos az az út, melyet az emberi szellem napjainkban bejárt. Ami a saját tudományunkban szerénységre késztet, az nem más, mint hogy a kutatás legnagyszerűbb sikerei juttattak csak od< bennünkot, hogy kezdjük jobban megérteni azt a végtelen bonyolultságot, melyet az élő világ a maga természetes egyszerűségében nap mint nap elénk tár. De avval biztat a tudomány fejlődése, hogy el fog jönni az a nap is, melyen a törvényszerűségek jobb megismerésével az élő természet erői is majd az ember szándékainak engedelmeskednek. Egyre inkább okunk van hinni abban, hogy amit az emberi fantázia el tud képzelni, azt az emberi találékonyság előbb-utóbb meg is valósitja. A tudás távlatai beláthatatlanok, mert még csak most kezdünk tudni és mert a még felderitetlen dolgok száma beláthatatlanul nagyobb, mint a már ismerteké. Ezért akarnunk kell tudni és vissza nem riadva a lehetőségek nagyságától, mernünk is kell tudni.
