Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1968. szeptember 12., ünnepélyes doktorrá avató tanácsülés

- 6 -nyúlni. Ez alól nem lesz senki kivétel, aki beteg emberekkel foglalkozik, mert az élő, érző, gondolkodó emberrel való foglalkozás mindig valami kapcsolatot is megkövetel az orvostól, Mem túlzók tehát, ha azt mondom, hogy ez a valamiféle érzelmi kapcsolat a beteg és az orvos között teszi a mi foglalkozásunkat hivatássá.

Ez az oka annak, hogy nekünk orvosoknak van eg^ Írott törvénytárunk, amit az egészségügyi miniszter által kiadott orvosi rendtartás foglal össze s amelyhez számos le nem irt etikai, de mégis a tiszta jellemű ember világát, annak szépségeit magábazaró adalékok csatlakoznak.

Önök napokon belül egészségügyünkben megrendült vagy éppen megrokkant embertársaik között fognak tevékenykedni. Gyerekek és felnőttek - ezt Önök észre fogják venni - feltekintenek Önökre, a fiatal segitő orvosokra. Ez a bizalmas felnézés lehetőséget ad arra is, hogy annak a társadalomnak, rendszernek, amely Önöknek ezt elérni módot adott, szószólói legyenek mindenütt, ahol megfordulnak. Tegyék ezt hittel és meggyőződéssel. Gyógyítsanak és neveljenek, amint azt az Egyetemen tanulták.

Minden munkájukat, életük nehézségeit, örömeit figyelni fogja az Orvos-Egész3égügyi Szakszervezet, amelynek több mint százezres családja szeretettel várja Önöket diplomájuk megszerzése után.

A Szakszervezetben találnak támaszt az életben adódó nehézségek áthidalásához, segítséget ügyes-bajos dolgaikban és ott fognak találkozni az Önök boldogulásáért önzetlenül dolgozó kollegáikkal.

Kérem Önöket, hogy most, amikor elhagyják az avató ünnepség nagy termét, emlékezzenek mindig jószándéku és tapasztalatokból fakadó szavaimra és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kérésére: Csatlakozzanak a Szakszervezetben idősebb társaikhoz és amint mondottam, gyógyítsanak és neveljenek a hummanizmus és a szocializmus szellemében.

Ehhez a nagyszerű munkához legyen sok kitartásuk és erejük és úgy dolgozzanak, hogy mielőbb büszkeséggel beszélhessünk sikereikről,

Dr,Miskovits:Kedvea fiatal Doktortársaim!

íz utolsó államvizsga szorongása még jóformán fel sem oldódott, a hat év kemény munkáját még ki sem tudták pihenni és ime elérkezett az ünnepi pillanat, amikor régen fogant tiszta, őszinte vágyaik - hogy embereken segítsenek - megvalósulhatnak, Ez nem más, mint annak a hídnak a felavatása, amely a fiatalkori rajongásból, álmaikból valóságba vezet, A fiatalság jövőbe vetített képei egyszerűek, nemesek és rendkívül vonzóak, erőt adnak nehéz akadályok leküzdéséhez, Hat évig építették ezt a hidat, ez alatt az idő alatt közelebb kerültek a másik parthoz. Most már sokkal bonyolultabbnak, másnak látják a celt. Ez azonban lényegében nem más, mint amire vágytak, csupán a romantikától megszabadított valóság felismerése, de ez semmi esetre sem lehet a régi magasztos indítékok feladása. Az ut a képzeletből a valóságba látszólag csalódásokon át vezet, ez a felnőtté-