Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 12., ünnepélyes doktorrá avató tanácsülés
- 7 -válás természetes folyamata. De higgyjék el amit egy élet tapasztalata alapján mondani szeretnék, hogy aki igaz orvos akar lenni, az eszményképeiben nem fog csalódni. Ez nem foglalkozás, hanem hivatás, mert a szenvedő ember gyógyításával magasabbrendü, alkotó cselekvést jelent. Elemeiben látszólag nem különbözik más foglalkozásoktól: rendelőben, műtőben, vagy laboratóriumban éppúgy teljesiti munkáját az orvos,^mint társadalmunk más tagja. Elvégzi köznapi feladatait, képezi magát, követi a társadalmi fejlődést, küzd, fárad és újrakezd. Mindezt azonban az emberért teszi. Kórházban, hivatalában, otthonában, magányában, közéletben, békében és háborúban, életének minden helyzetében segithet más embereken. Munkája nem könnyű: panasz, betegség, fájdalom, öregség kiséri, de sikere visszahat az orvos személyiségére, annak értékét növeli, átitatja, beépül életébe, elsődleges, állandó gondja és öröme lesz az orvoslás. A siker élménye szüntelen erőforrás a haladáshoz és átalakuláshoz. Jó orvosnak lenni annyi, mint a tudomány gyors fejlődését fáradhatatlanul követni és nem titok, hogir az egyre nehezebb lesz. A természettudomány egyes ágaiban öt évenként avulnak az ismeretek. Az alkalmazott orvostudományban az ismeretek átalakulása nem ilyen sebes, de megállás nincs. Hem tudom mihez kell majd több erőfeszítés e generációnak, a rögzített ismeretek törléséhez, vagy az újabbak elsajátításához. Az utóbbiak kínálkoznak, az előbbit saját erőből kell végrehajtani és ez talán nehezebb. Ehhez is erőt ad részint a betegekből sugárzó hálaérzet, még inkább a környezet részéről megnyilvánuló elismerés és a tudat, hogy a jó orvos a szocialista társadalom megbecsülését élvezi, ezt azonban csak akkor remélhetjük, ha orvoshoz méltó magatartást tanúsítunk. Az előbb emlitett konkrét, közvetlen orvos-beteg kapcsolat helyett, pályájuk során, amely a következő évszázadba nyúlik, egyre inkább a mggasabbrendü, de személytől absztrahált kapcsolat lép életükbe, tevékenységükbe egyre jelentősebb részt foglal el a megelőzés. A kezelőorvos munkáját mind fokozottabban egészítik ki szakorvosi vélemények, gépi adatok, laboratóriumi értékek. Az orvos lelkiismeretét, felelősségét más tényezők is segitik. A beteg felett álló "kezelő orvos" fölénye lassan apad, lecsökken. Ma még uralkodó fogalom, ezért ismerjék meg szép hivatásuk varászát, amig az el nem kopik, el nem szürkül. Jó magam önértékelésem csúcsára körzeti orvos koromban értem. Orvosi, szakorvosi pályafutásuk nem lesz töretlen, akadályok, buktatók, terelőutak fogják jellemezni. Sokaknak idővel teljesen uj utakra kell térniök. A tudomány gyorsított haladása arra késztetheti az orvosnemzedék egy részét, hogy - szakorvosi tudásukra már nem lévén szükség - az orvostudomány egy uj területén fejtsék ki gyógyitó, alkotó munkájukat. Valószínűnek tartom, hogy egész betegségcsoportok szűnnek meg. A tudományos előrelátás azt jósolja, hogy századunk végére földrészünkön már nem
