Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 12., tiszteletbeli doktorrá avató tanácsülés
- 5 -SO. Rektor ás a három kar dékánja; kézfogással "Doctorem honoris causa p'romuntio” fogadja Petrovszkij professzort. Rektor: ezennel átnyújtom Önnek, dr.honoris causa Petrovszkij professzor aláírásunkkal é3 az Egyetem pecsétjével ellátott ti3ztelétbeli doktori oklevelet. Kívánom, hogy ezen Egyetemünk által adható legnagyobb elismerés birtokában tudományának további művelésével még hosszú ideig fejtsen ki áldásos működést a gyógyulást kereső emberek, az egész emberiség és a tudomány javára. dr.honoris causa Petrovszkij professzor felszólalása. Rektor: Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves vendégeink, kedves elvtársak! Néhány nappal ezelőtt Írták alá, illetve újították me^ további 20 évre a szovjet és magyar párt és kormány képviselői az először 1948-ban aláirt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között. Az ezzel kapcsolatos ünnepségek során mondotta Kádár elvtárs: "A Szovjetunió sokoldalúan segítette és segíti ma is hazánk fejlődését, népünk munkáját. Nincs a gazdasági építésnek, a tudományos kutatásnak, a közoktatásnak, a kultúrának, a közegészségügynek, s általában a társadalom életének olyan jelentős területe, ahol a mi magyar eredményeinkben ne lenne jelen valamilyen formában a szovjet tapasztalat és tudás, a konkrét segítség, amelyet mindenkor készséggel adtak.” A mi egyetemünk saját örvendetes tapasztalatai alapján erősítheti meg ezeket a szavakat. Mi azok közé a testületek közé tartozunk, amelyek közvetlenül élvezhették^ a Szovjetunió baráti segítségét. A szovjet orvostudomány, a szovjet közegészségügy legjobb fiai éltek és munkálkodtak sorainkban hosszabb-rövidebb ideig, önzetlen segítséget nyújtva nem mindig könnyű munkánkhoz. Az elsők egyike volt a szovjet orvostudomány kiválóságai között Borisz Vasziljevics Petrovszkij professzor, aki csak néhány évvel a felszabadulás után, az egvetem^ujjáéledésének talán legnehezebb éveiben jött közénk és végzett nálunk eredményes munkát. Ezért nemcsak szimbolikus jelentősége van annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50.évfordulója ünnepségeinek előestéjén, mintegy azok bevezető aktusaként, a szovjet orvostudomány egyik kitűnőségét avatjuk Egyetemünk tiszteletbeli doktorává. Petrovszkij professzor azonban számunkra nem csak egy szovjet kitűnőség. Amióta szerencsénk volt őt megismerni, mindig úgy éreztük, hogy közénk tartozik és ha kötelességei magyarországi tartózkodását rövidre szabták is, sohasem búcsúztunk tőle úgy, hogy el is válunk. Ezért természetes mindannyiunk előtt, ez
