Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 12., tiszteletbeli doktorrá avató tanácsülés
6 -hogy amikor az önálló Budapesti Orvostudományi Egyetem első tiszteletbeli doktorának nyújtja át az oklevelet, az nem is lehet más, mint ő. Petrovszkij professzor személyes és tudományos életrajzát az Általános Orvostudományi Kar dékánja részletesen ismertette. Ehhez nincs sok hozzátennivaló. De sokat lehetne beszélni Petrovszkij professzorról, az emberről, azokról a tulajdonságokról, amelyekért nemcsak hálát érzünk iránta a segitségért, amit mint az egyetem tanára nyújtott, hanem amiért sok barátjával és tisztelőjével együtt szeretjük is. Mi,^akik hosszú évtizedeken át dolgoztunk egy olyan többékevésbé zárt közösségben, mint az egyetem, tudjuk, milyen nehéz idegenként belecsöppenni vezető állásban az egyetem életébe, oktatni számára idegen hallgatókat, akiknek"nyelvét nem ismeri, nevelni munkatársakat, akik addig számára idegen környezetben nőttek és nevelkedtek. Petrovszkij professzor számára mindez nem jelentett nehézséget. Egyszerűen nem volt időre szüksége ahhoz, hogy ezeket a várható nehézségeket leküzdje. Tiszteletet parancsoló tudása, következetessége a munkában, módszeressége az oktatásban, de mindenekelőtt közvetlensége, derűs egyénisége, segitő készsége, mély hummanizmusa, egyszóval emberi mivolta azonnal megszerettette munkatársaival, hallgatóival, beosztottjaival és velünk, akiknek szerencsénk volt, hogy tanártársai lehetetünk. Mindez hozzásegitette ahhoz, hogy rövid 2 év elegendő volt számára, hogy iskolát alapit son. Tanitványai ma a magyar sebészet vezető egyéniségei, és büszkék arra, hogy az ő tanitásait olthatják bele tanítványaikba. De nemcsak a , sebészek, mi, más tudományágak művelői is sokat tanultunk tőle. Elsősorban emberséget és derűt, ami nélkül maradandót nem lehet alkotni. Kern illenék Petrovszkij professzor egyéniségéhez, ha sokáig kényszeritenénk arra, hogy saját dicséretét hallgassa. Ennyit azonban belső szükségszerűség volt, hogy elmondjak róla, hogy megmondjuk, miért több egyetemünk számára a mai ünnep, mint egy más tiszteletbeli doktorrá avatás. Ebből az alkalomból is kérjük Petrovszkij professzor elvtársat, maradjon továbbra is a magyar egészségügy, a magyar orvostudomány és egyetemünk barátja, amint hogy ezt a barátságot mi is őszinte szivves őrizzük egész életünk folyamán. Kivánunk neki sok sikert további munkájában, személyes életében pedig jó egészséget és boldogságot. Megköszöni a szives megjelenést és az ünnepi tanácsülést berekeszti. kmf.
