Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. november 9., tudományos ülésszak (NOSZF 50. évforduló)

- lO -Társadalmi munkásainknak, párttagjainknak ma már tekintélye van munkatársaik előtt, ami a szervezetek tekintélyét is jelenti, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy feladatukat ténylegesen betölthessék.

űrről a tekintélyről külön szeretnék szólni.

Áz orvostudományi egyetem az emberek sajátos gyülekezete. Itt is engedelmeskednek a feljebbvalónak, itt is tiszteletben tartják a törvényadta jogokat, de tekintélye csak annak van, aki szakmai munkájában is kiemelkedő. Itt csak a kiváló orvos, a kiváló kutató, vagy a kiváló oktató szerezhet tekintélyt az eszmének, vagy éppen a szervezetnek, amit képvisel.

Volt olyan időszak rövid történetünkben, amikor az egész orvostudomány területén s itt az egyetemen is élt olyan felfogás, hogy kétféle orvos van: az egyik a pártmunkás, a másik a jó szakember. Ha be is kell vallanunk, hogy ez a nézet egyes esetekben nem volt alaptalan, bizonyos, hogy tendenciózusan táplálták és terjesztették mindazok, akiknek nem volt Ínyükre a Párt növekvő befolyása. Ma ez a nézet a múlté, megszűnt minden tárgyi alapja s mert már nem találnának hitelre, megszűntek a tendenciózus híresztelések is.

A Pártszervezet nemcsak politikai, hanem szakmai tekintetben is egyre magasabb igényekkel lép fel tagjaival szemben, aminek eredményeképen elmondhatjuk, hogy a kommunisták túlnyomó többsége munkahelyén szakmai szempontból is a legkiválóbbak közé tartozik. Példaképpen említem, hogy a diplomás párttagok között nagyobb a tudományos minősítéssel rendelkezők aránya, mint a diplomás pártönkivüliek között. Mutatis mutandis, ugyanez áll a szakszervezet és a KISz tisztségviselőire is.

félreértés ne essék. Távolról sem kívánom lebecsülni a tényt, hogy pártunk tekintélye országszerte is megnőtt, hogy népünk szeretete egyre szorosabban övezi és ez kihat a mi pártéletünkre is. Kétségtelen azonban, hogy a mi portánkon ennek a jelenségnek eléggé meg nem becsülhető jelentősége van.