Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1965. szeptember 22., I. rendes egyetemi tanácsülés
Rektor: felkéri dr,Varga István egyetemi tanár urat, a Fog orv o at u domány i Kar dékánját, hogy Straub Ninette fogorvosjelöltet felavatni szives legyen. gr.Varga; Én, dr.Varga István, a Budapesti Orvostudományi Ügyetem tanára, és az Egyetem Fogorvostudományi Karának ezidei dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tanulmányai jutalmául Önt fogorvosüoktorrá avatom és felruházom mindazon jogokkal és kötelességekkel, amelyek a fogorvosdoktorokat a Magyar Népköztársaság törvényei szerint megilletik. Rektor; felavatása után én, dr.Sós József az egyetem tanára, jelenlegi rektora és az Egyetem Tanácsa, készek vagyunk Önt kézfogással doktortársunkká fogadni. Felkéri Straub Ninettet, hogy fáradjon az Egyetemi Tanács elé. /doktorrá fogadás!/ A felavatottak nevében: Szabd Gábor Tisztelt ^yetemi Tanács! Orvos, illetve fogorvoadoktorrá avatásunkért fogadják köszönetünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére minden tehetségünkkel, tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a tudományt, az egészségügyet, ezzel népünket és a hazát. Rektor: Kedves fiatal doktortársaim! Önök most felruháztattak mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a törvény erejénél fogva az orvosokat és fogorvosokat megilletik. Esküjükhöz hiven törekedjenek orvosi, illetve fogorvosi működésükkel a magyar egészségügyet előmozdítani, a dolgozó nép és a betegek javát szolgálni. Törekedjenek az orvosi tudomány folyamatos művelésével tudásukat továbbfejleszteni, hazánknak és népünknek javára lenni. Bejelenti, hogy a felavatottak nevében: Nyitrai Tamás kiván szólni. Br.Nyitraj Taimás: Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves Szüléink, tisztelt vendégeink, kedves évfolyamtársaim! Elérkezett az a pillanat, amelyre hosszú éveken keresztül annyira vágytunk, megkapjuk 6 éves munkánk gyümölcsét és rátérünk arra a küzdelmes útra, mely a betegség legyőzésére, az emberiség egészségének megőrzésére és boldogságara vezet, őszinte meghatódottsággal mondunk köszönetét és fejezzük ki mérhetetlen hálánkat államunknak, a Magyar Népköztársaságnak mindazért az anyagi és erkölcsi támogatásért, amellyel számunkra a diploma megszerzését lehetővé tette. Népünk viselte kiképzésünk anyagi terheit, hiszen kizárólag saját erőnkből nem jutottunk volna el idáig és mi legfőbb kötelességünknek tartjuk egész életünket odaadással népünk szolgálatának szentelni. Nemcsak jó szakemberekké akarunk válni, hanem kommu-
