Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1965. szeptember 22., I. rendes egyetemi tanácsülés
-({A -nista erkölcsű, munkáját szenvedélyesen szerető, az orvosi hivatást mindenek fölé helyező értelmiséggé is. Köszönjük professzorainknak, oktatóinknak fáradtságos, értékes és áldozatkész munkáját, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy tudásukat nekünk átadják. Köszönetét mondunk drága szüléinknek! Az ő áldozatkészségük egyedülálló, munkát fáradtságot nem kiméivé, féltő gondozással kísértek végig bennünket küzdelmes éveinkben. Leendő sikereink, a mi mai boldog ünnepünk az övék is. ígérjük, hogy nem csalódnak bennünk, nem feledjük el soha, amit értünk tettek, Hallgatótársaink felé búcsúzóul azt szeretnénk mondani, hog: sohasem feledkezzenek meg vállalt hivatásukról, életcéljuk-" ról. Kegyelettel emlékezünk azokra, akiket a halál elszólitott sorainkból, soha nem feledjük őket. Nemes hivatásunk küszöbén nehéz szavakba foglalni érzelmeinket. A szavak helyett a tettek beszéljenek, lelkiismeretes munkánk, életünk fejezze ki legigazibb köszönetünket. Külön szeretnénk köszönetét mondani egyetemünk valamennyi dolgozójának, az oktatái névtelen harcosainak, akik a klinikák és intézetek gondozás) val, fáradhatatlan segítségükkel teremtették meg szamunkra x tanulás folyamatos lehetőségét. A Párt és KISZ szervezet iránti hálánk határtalan, nemcsak a tanulásban és nehézségeink megoldásában nyújtottak nagy segítséget, hanem a közösségi élet megteremtésén keresztül második otthont biztosítottak számunkra. Megtanítottak bennünket szocialista módon élni, gondolkodni és cselekedni. Köszönettel tartozunk koll giumainknak is, ahol a rászorulok meleg otthonra találtak. Mindannyiunk nevében meghatottan búcsúzom, önállóbb nehezeb életet kezdünk meg, mindazt saját erőnkből kell majd megteremtenünk, amit eddig az Egyetem biztosított számunkra. A betegséget legyőzni, az egészséget, az örömöt, a boldogságot visszaadni a szenvedő embernek, ezt vállaltuk, ezért ta nultunk, ezért fogunk dolgozni s ez az életünk célja. Rektor: Kedves Uj Doktorok! Sajnos nem mondhatjuk Önök számára azt a megnyugtató mondatot, hogy az egyetemtől pályájuk egész idejére megkapták az utravalót. A fejlődés miatt a tanultak nagy része el fog avulni. Ezért tanár és tanitványi minőségben történt utolsó találkozásunkat f elhaszxiálom arra, hogy vázoljam, milyen változást várunk az orvosi működés következő évtizedeiben. Hallottak arról orvosi tanulmányaik során, hogy nemcsak az orvostudomány fejlődik, de a betegségek is változnak, egyesek háttérbe szorulnak, mások előtérbe kerülnek, így a bakteriális fertőzések leküzdése már jelentősen haladt előre és pályájuk derekán Önöknek nem lesznek súlyponti kérdések a fertőző betegségek. A kolera és pestis már most is csak történelmi emlék hazánkban. Kiirtottuk a maláriát is. Néhány év alatt elválik, hogy tényleg gyökeresen oldottuk-e meg a gyermekparalizis felszámolását, vagy csak nagyjából. Egy-két évtized alatt a tbc is szanálásra kerül. üc,
