Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. június 10., kitüntetéses doktorrá avatói tanácsülés
IMI 7 -Köszönetét mondok népi államunknak és kormányunknak, akik megteremtették a lehetőségét annak, hogy tanulmányaink zavartalanul, gondtalanul folyjanak. Hálás szivvel és nagy szeretettel köszönjük szüléinknek azt a rengeteg - soha vissza nem fizethető - áldozatot és lemondást, mellyel lehetővé tették, hogy nyugodt körülmények között, nagyobb problémáktól mentesen tanulhassunk. Köszönjük a velünk való törődést és foglalkozást, mely nagyban hozzájárult a jé eredmény eléréséhez. Tudjuk, hogy a mai nap nem befejezése a tanulásnak, nem azt jelenti, hogy most már minden tudunk, a munka, az emberek egészségéért való küzdelem további £gen sok energiát és folytonos tanulást igényel. Tudjuk, hogy az eredmények köteleznek, éppen ezért kérjük professzorainkat és munkatársainkat, hogy további utunkon is segitsenek nekünk célunk elérésében. Azt is tudjuk, hogy feladatunk nehéz, azonban nem riadunk vissza a nehézségektől, mert - a költő szavaival élve - "az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga!" Gélünk az, hogy mélték legyünk a nagy magyar orvoselődökhöz, hogy betöltsük megtisztelő hármas feladatunkat: a betegek gyógyítását, a fiatalabb nemzedék oktatását, és eredményeket érjünk el a kutatómunkában^is. Egyszóval minél többet tenni szocialista hazánk és az egész magyar nép javára. Tisztelt Elnök Elvtárs, Rektor Elvtárs, Tisztelt Egyetemi Tanács Mégegyszer köszönetét mondunk a bennünket ért nagy megtiszteltetésért és Ígérjük, hogjr az előlegezett bizalomnak megfelelően fogunk élni és dolgozni. Rektor; Kedves Eelavatottak! Mar megkezdték belg.yógyászati működésűket. Szakorvossá képzésük első nehézségein túl vannak. Nyilván látják már, hogy mit kivan az embertől az orvosi pálya. Tanulmányaik egyik-" másik részletéről bizonyára máris kiderült, hogy fel kell újítani^ ki kell egészíteni. Engedjék meg, hogy" a búcsú perceiben en is figyelmükbe ajánljak egy tanított", de eléggé meg nem tanulható kérdést. Az orvostudományban a szervfiziológiai és a szerv-pathologiai tudás magas szintű és mindennapos felhasználásában"nincs is gondunk. Hasonlóképpen a cellularisbiológiai ismereteink eléggé rögzültek. Azonban azt is tanulták az egyetemen, hogy ezeket az ismereteket a szervezet egészére, integrális egységére ki kell terjeszteni, mert a jó orvosnak a betegek, annak egész szervezetét és egyéniségét kell látni. Ez a magasabbrendü egységben látás már nehezebb és ebben a hiányosság nem is ritka". Azonban ismereteink kiterjesztésében és alkalmazásában nemcsak a magasabbrendü egységre törekvés a kívánság, hanem az is, hogy egyúttal a cellularis szemlélettől a még kisebb egységek felé is terjesszük ki. Molekuláris és submolekular is biológiáról, ezekkel azonos látásszintü pharaiakologiáról és ^athologiáról, elektronfiziológiáról, stb, beszélünk. Tendenciákban orvostudományi kutatásaink már az egész szervezet egységére és submolekularis részletekre egyaránt kiterjedtek. Azonban szó
