Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 12., nyilvános rendkívüli tanácsülés
Szeretettel fordulunk oktatóink felé. Mindig büszkék leszünk arra, hogy a jelen gyógyszerésztársadalomnak legismertebb és legkiválóbb szaktekintélyeitől tanulhattunk. Köszönjük, hogy igyekeztek kialakitani bennünk egy újszerű gyógyszerészi szemléletet, hogy fáradtságos munkájukkal nemcsak oktattak, hanem neveltek, bátorítottak, segítettek is bennünket. Köszönettel tartozunk társadalmi rendünknek, a Párt és a Kormány vezetőinek, azért a felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi segítségért, amit nekünk a tanulás évei alatt nyújtottak. Most tudjuk csak értékelni-, milyen hatalmas előnjr volt az, hogy nyugodt körülmények között, anyagi gondoktól mentesen tanulhattunk, ígérjük, tehetségünknek és tudásunknak megfelelően lelkiismeretes munkásai leszünk a szocialista egészségügynek és erős támaszai népi államunknak, A négy év alatt egy nagy közösséggé, egységes egésszé fort össze az évfolyamunk és ebben döntő szerepe volt a KISZ-nek, a KISZ politikai, kulturális és sportrendezvényeinek. Mi, akik aktivan részt vettünk a KISZ munkájában, tudjuk' milyen óriási segítséget jelentett az ifjúsági szervezet. Igyekezni fogunk ezután is folytatni azt a munkát, amit az egyetemen a KISZ irányításával végeztünk. És most felnőtt emberek gyermeki szeretetével azok felé fordulunk, akiknek a legtöbbet köszönhetjük, Szüléinkhez, Oly sok mindent szeretnénk mondani, de van-e oly sok és oly szép szój mellyel megköszönhetnénk mindazt amit értünk tettek. Úgy erezzük egy elet kevés ahhoz, hogy viszonozzuk, amit Tőletek kaptunk. Szivünk minden szeretetével köszönjük ezt Nektek, Soha nem felejtjük el amire neveltetek bennünket, ígérjük ezután is megőrizzük azt a szellemet, amely körülvett bennünket otthon két évtizeden keresztül a szülői házban, Kicsit irigykedve tőletek becsuzunk, akik itt maradtok és elfoglaljátok helyünket a padokban* Gondoljatok Ti is erre a napra, mikor az életre készültök, legyen ugyanolyan hatóerejű a Ti számotokra is ez a nap, mint volt a mi számunkra, Tudjuk, a tanulást nem fejeztük be, tudásunk nagyobb részét még ezután kell megszereznünk. Hivatásunk kötelez bennünket arra, hogy megismerjük a legújabb tudományos eredményeket, mi is részt vegyünk a kutatómunkában és a tudomány eredményeit az emberiség szolgálatába állítsuk. Ezt kívánja a beteg ember érdeke és csakis igy felelhetünk meg annak a bizalomnak, amelyet előlegeztek nekünk az egyetemi felvételnél és most a diploma átadásakor. Kérjük fogadjanak bennünket, pályánk kezdetén álló fiatal gyógyszerészeket olyan szeretettel, mint ahogy mi készültünk fel hivatásunkra. Mi pedig induljunk el József Attila szavaival pályánkon: ’’Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." V\t
