Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 12., nyilvános rendkívüli tanácsülés
- 9 -Áh I dr.Gazdag Imre az Orvosegészségüjpá Dolgozók Szakszervezete hévében köszönti a fiatal gyógyszerészeket és kiván pályájukhoz sok sikert és jó egészséget. Rektor: kéri a most felavatott gyógyszerészeket, hogy a öö# zászlaját adják át a jelenlegi IV,évfolyam képviselőinek. Rektor: Mélyen tisztelt Tanácsülés! Kedves Vendégeink! Mai avató tanácsülésünk hü jellemzője egyetemünk sokrétű munkájának. Egyrészt demonstráltuk a diszdlplomák átadásával, hogy egyetemünk valóban Alma Mater, egy életre szóló szakmai otthona és gondviselője az itt képzett szakembereknek. Nyilvánvalóan helyes, hogy nem kivánjuk megszakítani kapcsolatainkat az egyetemi végzettséget igazoló oklevél átadásával, hanem mindig szeretettel várjuk és hivjuk diplomásainkat, hogy vegyenek részt az egyetemesek legalább tudományos ülésein, vagy egyéb összejövetelein. A sokrétű szakemberképzést mutatja, hogy a mai napon a diszdiplomák után ötféle oklevelet adtunk át és csak véletlen, hogy nem ennél is többfélét, E változatos irányú szakemberképzés arra mutat, hogy Orvosegyetemünk már valóban egyetemj mely sokféle tanszékén sokféle szakemberképzést biztosit. Kémiai tanszékeink száma A, de van fizikával, növénytannal, biológiával, fiziológiával, stb. foglalkozó olyan alaptudományok tanszéke, amelyek lehetővé tesaik az egyetemi szintű és nemcsak a szakfőiskolai tipusu képzést. Ha nincs is papirforma szerint összehasonlitó biológiai és összehasonlító fiziológiai tanszékünk, lényegileg van, hiszen a biológia , anatómia, szövettan, élettan, kórélettan, gyógyszertan, stb. intézetek tudományos munkáikban nemcsak az emberrel^ hanem az állatvilág sok fajtájával foglalkoznak és működésükkel széleslátóköru alaptudományt müveinek. Ez az egyetemmé fejlődés azonban gondokat is hozott. Az egyik gond a szakok elkülönülése, amit a 3 fakultásra tagozódás is fokoz. Az orvosi, fogorvosi és gyógyszerészi pályák szétválasztása a megtanulandó ismeretek mennyiségi halmozódása miatt már az egyetemi tanulmányok kezdetén szükségszerű. A szakosodást, a differenciálódást nem lehetett gátolni. Azonban a szétválás mindég felveti az integrálás igényét is. Ma e 3 tudományszakot és hivatást két tényező integrálja. Egyik az? hogy egységes az a természettudományi alap, amelyen felépül alkalmazott tudományunk. Zömében kémiai ismeretekre épitünk, komoly fizikai-és általános biológiai kötőanyaggal szakmai tudnivalókat. Ez a közös természettudományos alap az egyik integráló tényező. Másik tényezőként egyaégbe kényszerit bennünket a betegért való felelősség. Szomorú tapasztalatok mutatják, hogy milyen bajok származhatnak abbólf hogy egyikünk hibáját a másik nem veszi észre és nem korrigálja. Az orvos és a gyógyszerész' egyaránt felelős, ha a beteg nem megfelelő gyógyszert kap.' A közelmúlt ilyen birósági esete is figyelmeztet bennünket.