Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 12., nyilvános rendkívüli tanácsülés
Rektor; felkéri dr.Végh Antal dékán urat, hogy a jelölteket avassa fel és oklevelüket átnyújtani szives legyen. i t Dr.Végh: Én? dr.Végh Antal, a Budapesti Orvostudományi S^yetem tanara és a Gyógyszerésztudományi Kar jelenlegi dékánja, tanulmányaik és tudásuk elismeréséül Önöket gyógyszerésszé avatom és átnyújtom a Budapesti Orvostudományi Egyetem által kiállított gyógyszerészi oklevelet, /Oklevelet nyert gyógyszerészek névsorát lásd 1. s z • me llékle tben/ Az oklevelet nyert gyógyszerészek nevében: Vermes Mária. Tisztelt Egyetemi Tanács! Okleveleink átadásáért fogadják köszönetünké t. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a közegészségügyet, ezzel népünket és a hazát. Rektor: Kedves fiatal gyógyszerészek! önök most felruháztattak mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a törvény erejénél fogva az okleveles gyógyszerészeket megilletik. Esküjükhöz hiven törekedjenek gyógyszerészi működésükkel a magyar egészségügyet és a gyógyszerellátást előmozdítani és a betegek javát szolgálni. Törekedjenek tudományuk további művelésével tudásukat továbbfejleszteni, hazánknak és népünknek javára lenni. A felavatott gyógyszerészek nevében: Boros Botond. Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves Oktatóink, kedves Vendége ink! Négy és fél évet, talán életünk legszebb éveit zárta le ez a mai avatóünnepély. Felemelő érzés 16 éves tanulás után diplomát kapni és indulni, hasznosítani a tanultakat. Ez a nap nemcsak befejezés, hanem kezdet is. Kezdte valami sokkal nehezebbnek, kezdete az életnek, amelynek minden napján be kell bizony!tanunk9 hogy méltók vagyunk a gyógyszerészi hivatás betöltésére. A tanulás eszköz volt számunkra, eszköz arra, hogy olyan ismeretekkel gazdagodjunk, amelyekkel hasznosan tudjuk szolgálni a társadalmat, az emberiséget. Célunk csakis egy lehet: a beteg ember megsegítése. S ez szép és nemes feladat, amelyet csak mély hummanizmussal és szeretettel lehet megvalósítani. Az egyetemen eltöltött évek a szabadság, az élmények és a nehéz munka évei voltak. S most? amikor visszatekintünk az itt eltöltött időre, szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik'lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen mai napot.