Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 16., I. egyetemi tanácsülés
Ugyanezt mondaná a pénzügyi kérdésekben is. Az intézeteknek tudniok kellene, hogy mi az, amivel rendelkeznek és abban megfelelő önállósággal rendelkezhessenek, viszont ez azt eredményezné, hogy a vezető - megbeszélve a kollektívával - tudná mi a helyzet és hogy ezért ő a felelős. Önálló egységenként kellene kezelni az intézeteket, klinikáknál és intézeteknél más-más felépítés kellene. Erre szükség volna, ezt kellene kidolgozni, konkrétumot nem tud mondani, de úgy érzi e megoldásban rejlik a probléma lényege. A munkafegyelem kérdését az elméleti intézet szemszögéből nézve úgy látja, hogy kötött munkaideje csak az aszszisztenciának lehet, a diplomás kutatók munkaideje kötetlen. Elméleti intézetben a kutató munkát csak a produkcióból lehet megítélni. A munkafegyelem kérdésében sok kirivó hiányosság van, de ott ahol egy kollektíván’ belül az önállóság minden szempontból kialakul, ott munkafegyelem szempontjából is a kollektíva ki tudja vetni magából azokat, akik visszaélnek ezzel. A gazdasági vezetésben módszertani változtatásokat kellene végrehajtani. Radnót: Bartha elvtárs kérdésére válaszolva közli, hogy azért nem veszik a hallgatók igénybe a kedvezményes étkeztetést, mert a tanrend nem teszi lehetővé, hogy odaérjenek a menzába. A munkafegyelem kérdésében egyetért a kritikus hozzászólásokkal és ahogy Bartha és Knoll elvtárs mondották ezt részben az oktatási és tudományos munka szempontjából kell megnézni. Valóban van olyan terület, ahol kívánni valók vannak ezen a vonalon, sokat vár a Fogorvostudományi Kar dékánjától, hogy ezen a téren változás fog történni. Lehetetlen helyzet, hogy egy oktató, akinek 1 óráig órája van, 12 órakor már ne legyen a klinikán. A tudományos munkát, a tudományos rektorhelyettes által előadott szempontból lehet megnézni. Pékli: Sok hozzászólás érintette általában a költségvetési rend jelenlegi helyzetét. Biztos igaz, hogy egy sor kötöttség van, amit ki lehetne iktatni. Az Egészségügyi Minisztérium is harcol a Pénzügyminisztériummal ilyen tekintetben, hogy sokkal egyszerűbben lehetne hatékonyabban felhasználni ezt az összeget. 194-9-ben volt az utolsó reform, azóta sokat változott a költségvetés rendszere, de még mindig van egy csomó kötöttség, ami megneheziti az életet. Ha itt változtatást akarnak elérni, csak a Pénzügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium közösen érheti azt el. Nagy
