Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1961. október 25., II. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

Radnót: A tanácsülésen az elméleti szakma van túlsúlyban képviselve. Ezt a kérdést, akkor kellene kialakítani, amikor a* klinikus professzorok jelen vannak. Az ellenőrzés módjáról úgyis tárgyalni kell, hogy miként lehet azt kialakítani.

Issekutz: A javaslatához hozzákapcsolja, hogy minden úgy történhetne végeredményben, mint a külső munkáknál. Arról is tud az Egyetem. A professzor vezetne egy listát, ahová beirnák, hogy ki, mikor, mennyit kapott a betegektől. Ha 5*ooo ft. jön ki havonta, az nem nagy összeg, ha loo.ooo ft. akkor jogos a kifogás. Ha valaki többször kap egy hónapban és latja a profesz- szor - ami a kimutatásból kitűnik - hogy az már sok?< akkor szól a tanársegédnek, hogy ez nem egyeztethető össze a rendelet szellemével.

Radnót: Ez nem egészen megoldható igy, mert a külső munkákra van jogszabály, Issekutz professzor ur által javasoltakhoz pedig nincs és sokkal nehezebben megfogható kérdés. Itt ajándékról van szó és nem pénzről.

Mozsonyi: Tud olyan konkrét esetről, amikor szülés után valaki adott pénzt az orvosnak és az nem fogadta el. Erre egy borítékot vitt be a titkárnőnek és otthagyta. A köztudatban igy van, hogy szégyellik a betegek magukat, ha nem adnak. Az egyik budapesti kórházban magnetofonon mondják be, hogy ne adjanak az orvosnak a betegek ajándékot. Ezt furcsának találja.

Tehát a közszellemet kell megváltoztatni.

Tarján: Nem feltétlen szükséges az ajándékot akkor adni, amikor valaki a kórházból kijön. Lehet küldeni névnapra, születésnapra, karácsonyra, stb. Itt a közszellemben van a hiba. Példát hoz fel a pedagógusokra vonatkozóan. Szigorúan tiltva van bárminemű ajándék elfogadása. Ha egy pedagógusról kiderül, hogy elfogadott valamit, akkor fegyelmi eljárást indítanak ellene. A köz tudatba úgy ment át, hogy kevesen vannak o- lyanok, akik ezt megpróbálják.

Ezen a téren igen komoly kötelező intézkedések történtek. A Minisztériumtól nem helyes az, hogy kijelentik, hogy jó a rendtartás és amit nem mernek beleimi,azt a mi lelkiismeretünk pótolja. Egyértelmű határozatot kell hozni. Itt tulajdonképpen két súlyos hiba mutatkozik; az egyik az - amire a rektorhelyettes asszony igen gól felhívta a figyelmet - hogy konkrét adatok hiányában rágalmaznak, a másik pedig az, hogy egyes esetekből, néha kivételes esetekből általánosítanak. Ezzel a két súlyos hibával nagyon sok helyen találkoznak az életben.