Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. október 25., II. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
- 7 Aki Az utóbbi hónapokban életbelépett rend szerint az utazási kérelmek, előléptetési kérelmek a dékánokon keresztül futnak a rektorhoz. A dékánnak tudni kell a dolgokról és azért közbeiktatott szervként szerepel. A dékán azonban jelenleg nem több mint egy átmenő pós- tázóhely, nem lévén megfelelő szerve erre a célra, tudomásulveszi a professzor feljegyzését és 99«9 f°- ban javasolja, Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy mindaddig, amig az Egyetem átszervezésével a megfelelő funkciókra, megfelelő számú emberrel nem rendelkeznek, a jövőben sem tudnak mást tenni, mint a postázás szerepét elvállalni. Rektor: Néhány megjegyzést kiván tenni az elhangzottakkal kapcsolatban. Eelmerült a régi kiskassza kérdés gondolata, amelyet annakidején befizettek a klinikának és havonta a professzor elosztotta az összeget. Jelen körülmények között egyetlen intézet sem kezelhet pénzt. Ennek a szerepeltetése ellentétben áll a mai rendelkezésekkel. Ami azt a jelentést illeti, ami innen elment és amiről a megbeszélés alkalmával kiderült, hogy nem sokat mond és nem tartalmazza azt, ami az Egyetemen van, úgy van informálva, hogy a többi jelentések sem tartalmaznak többet. Nem feltétlenül egyedül állunk abban, hogy a jelentés nem volt kielégítő.• Aj$í elhangzottak alapján - Radnót professzor asszony javaslatával egyetértve - úgy gondolja, hogy a klinikus professzorokkal kell ezt a kérdést megtárgyalni. Úgy gondolja, hogy miután ezen a Minisztériumban tartott ülésen le lett szögezve, hogy a rendtartás marad és a rendtartás helyes, nekünk ezt tudomásul kell vennimég akkor is, ha bizonyos megjegyzéseink vannak, és ennek a rendtartásnak megfelelően kell kialakítani az Egyetemen olyan követendő eljárást,amely minden klinikára egyaránt kötelező. Az, hogy a rendtartás szellemében kell eljárni, meglehetősen nehéz és az ellenőrzést nem teheti százszázalékossá. A rendtartás szelleme lényegében oda tendál, hogy megszűnjön az, hogy az orvos a betegtől pénzt fogadjon el. Ha ez nincs félreérthetetlenül kimondva, akkor ezt a szellemet mindenki többé-kevésbbé annyi százalékban magyarázza, amennyiben akarja. Ez olyan nehéz feladat elé állítja az Egyetemet, hogy másképpen nem lehet megoldani, csak úgy, hogy le kell fektetni egy követendő eljárást, akár olyan megoldásokkal, mint amilyent Isse- kutz professzor ajánlott az első ajánlatánál, vagy olyant, amit a klinikus professzorok magukra kötelezőnek tartanak és elfogadják azt, hogy azt a klinikájukon ellenőrizni fogják és negyedévenként a rektornak jelentést tesznek az etikai viszonyok állásáról.
