Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1961. szeptember 25., Rendkívüli egyetemi tanácsülés - Az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok

8 A másik, ami a jelentéssel kapcsolatosan és amit szeretne felvetni, az orvosetikai bizottság működé­sével kapcsolatos jelentés egyik bekezdése, ami vé­leménye szerint nem helyes álláspontját képviseli az Etikai Bizottságnak: arról van szó, hogy a szak- szervezet egyes funkcionáriusai - Írja a jelentés - a nevelő munkát úgy értelmezték, hogy célszerűbb vol­na, ha az Etikai Bizottság tagjai felvilágosító agi- tációs munkát végeznének beszélgetés formájában az egyes intézetekben. Az Etikai Bizottság véleménye azonban az,- hogy nem ez a döntő, hanem a vezetők példamutatása. Igaza van az Etikai Bizottságnak ab­ban, hogy döntő kérdés egy intézet etikai légkörében, hogy milyen a vezető, de ez nem tehermentesítheti az Etikai Bizottságot és nem veheti le ezt a feladatot a válláról, hogy azokban az esetekben, amikor szóbeszéd tárgya egyes emberek nem etikus magatartása, függet­lenül mindenféle konkrét nyomozati anyagtól, magához kéresse az illetőket, felvesse előttük azokat az ada­tokat, amelyek az Etikai Bizottság tudomására jutot­tak és megbeszélje velük, hogy helyes lenne a magatar­tásukon változtatni, azért, hogy még a látszatát is el­kerüljék annak, hogy ilyen szóbeszéd előfordulhasson az egyetemi közvélemény előtt. Van itt egy harmadik kérdés, amiről tud és tisztázni kellene. Itt pld. olyan általánosan elfogadott gyakor­latról van szó - a Fogorvosi Karon konkrétan - hogy a fogorvostanhallgatók gyakorlati oktatásához szükséges beteganyagot maguk a hallgatók hozzák, olyanokat,akik hajlandók alávetni magukat az oktatásnak. Nem tudja, hogy ez helyes-e, mindenesetre nagyon nagy ellenőrzést igényel,- hogy ez a magánbeteg gyűjtés a Fogorvosi Karon mennyiben szorítkozik csak az oktatásra, vagy pedig ennek az ürügye alatt az oktatók maguk is hozzák a ma­guk betegeit, ugyancsak oktatás ürügyén, ahol más, e- setleg anyagi háttér is lehet. Mivel szervezett kér­désről van szó, feltétlen helyes lenne ezzel foglal­kozni és az Egyetem vezetésének ezzel kapcsolatban ál­lást foglalni és a Minisztériumnak a megfelelő javas­latot megtenni. Következő kérdés az elfogadás kérdése. A szakszerveze­ti elvtársak, akik résztvettek nyáron a szakszervezet központjában az Etikai Bizottság elnökeinek értekezle­tén, ismerik Simonovits elvtársnak azt a felszólalá­sát, amelyben ismertet egy budapesti esetet, ahol ki­vizsgálták hivatalos szervek az elfogadás ügyét, egy intézettel kapcsolatban és azt találták, hogy a megkér­dezett 2o betegből 17 önként anyagilag jutalmazta az orvost eltávozás után. A betegek azt mondották, hogy tőlük ezt senki nem kérte, önként adták. A hivatalos szervek, akik ezt vizsgálták azt az álláspontot foglal­ták el, hogy etikai vétség nem történt, az eljárást A

Next

/
Oldalképek
Tartalom