Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 25., Rendkívüli egyetemi tanácsülés - Az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok
megszüntették. A Minisztérium véleménye az - és ezt Simonovits elvtárs rendkivül élesen és keményen hangsúlyozta, hogy ha 2o betegből 17 fizet, akkor az azt jelenti, hogy illúzió az ingyenes betegellátásról beszélni a biztosítottak körében, itt szó sincs ingyenes betegellátásról és nagyon nagy bajok vannak a rendtartás végrehajtása terén. Javasolja megnézni azt, hogy hogy is néz ki az ajándékozó betegek aránya ezen az Egyetemen. Mindezt összevetve az a benyomása,hogy egy kicsit merész az a megállapitás, hogy az etikai szinvonal komoly javulása észlelhető. Amit a Minisztérium tud a pletykákból, -hogy a rendtartás végrehajtásában általában megtalálták - az orvosoknak az a része, akiknek érdekük - a kiskapukat és a rendelet betűjét megtartják, de a rendelet szellemének érvényesítéséért kevés erőfeszítést tesznek, ügy gondolja, hogy helyes lenne, ha éhből a szemszögből is megnéznék a rendtartás végrehajtását az Egyetemen. Nagyon egyetért azokkal az elv tár sakkal, akik azt vetik fel, hogy helyes lenne ezt a kérdést kari ülés elé vinni, ahol a klinikus professzorok konkrétan magük mondanák el, hogy milyennek tartják a maguk intézetében a helyzetet és ezt összegezné az Egyetemi Tanács a Minisztérium felé küldendő jelentésében. Balogh: A Bartha elvtárs által elmondottak azon részéhez, amely a fogorvostanhalIgátok beteganyag gyűjtésére vonatkoznak megállapítja, hogy a lehetőség fennáll, hogy ezen cimen fizető betegek kerüljenek ellátás, illetve kezelés alá, azonban nagyon ügyelnek, hogy ilyen eset ne‘ fordulhasson elő. Ha azonban mégis jelentkezik, akkor annak rögtön meg van a szankciója. Nagyon szigorúan igyekeznek ezt a lehetőséget meggátolni. A másik kérdése, hogy a ''megvizsgált 2o beteg közül 17 fizetett" esetről szeretné tudni, hogy melyik klinikán történt. Bartha: Nem klinikán, hanem közkórházban fordult elő. Darabos: Néhány megjegyzést kiván tenni mind a jelentés- sel, mind pedig a szakszervezet által tapasztaltakkal kapcsolatosan. Azt gondolja, hogy nagyon jelentős lépés az, hogy másfél évvel az Orvosi Rendtartás érvénybelépte után a Wiinisztérium valamennyi egészségügyi intézményt országosan felhivott arra, hogy adjon jelentést, hogy a rendtartás végrehajtásának ellenőrzése során milyen tapasztalatok adódtak, hogy ebből következtetni lehessen a rendtartás hatásosságára és az eddig elért eredményekre. Először azt kellene megvizsgálni, hogy ehhez célravezető módszer-e az Orvosetikai Bizottságok munkájának a tanulmányozása önmagában, vagy szükséges további tájékozódás is. így az országos tapasztalat- 9 -
