Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 25., Rendkívüli egyetemi tanácsülés - Az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok
5 Tar,ján: Kérdezi, hogy a rektor elvtársnak mi a terve az anyaggal, nevezetesen azért, hogy tovább kerül-e kari ülésre vagy nem. Olyan dolgokról van itt szó, amit lezártnak nem lehet egyáltalán tekinteni és helyesnek tartja, ha a professzorok figyelmét időnként felhivják az ezzel kapcsolatos teendőkre, magatartásra. Fontos ez azért is, mert amennyire a professzor érzi ebben a kérdésben a felelősséget, olyan mértékben érzi az asszisztencia is és a hallgatóság előtt is példaképül szolgál. Ennek az egész kérdésnek fokozott Jelentősége van az Egyetemen, mert a hallgatókból olyan orvosok lesznek, mint amilyen példaképet maguk előtt látnak. Javasolja, hogy kari ülésen foglalkozzanak e kérdéssel. Rektor: Tarján elvtárs által felvetettek elkerülhetetlenek, hiszen a professzori kar összetétele olyan,hogy szorosabb kapcsolatban vannak az élettel és igy közvetlenebb észrevételeket tudnak tenni. Az Egyetemi Tanácsban Jelenleg felvetett kérdésekkel kapcsolatosan esetleg merülnek ’fel olyan szempontok, hogy elő - segitik majd a karokon ennek a kérdésnek a megtárgyalását . Petényi: Az Etikai Bizottság ülésén felvetődtek egyes problémák, azonban a bizottság úgy döntött, hogy ne foglalkozzanak ott a kérdéssel. Itt most azért kiván- Ja megemlíteni, hogy esetleg a Tanács tagjai fejtsék ki véleményüket az elmondottakkal kapcsolatosan. Felmerült az, hogy egyes intézetek, ill. klinikák végeznek bizonyos munkálatokat, röntgen, EKG, stb, amiért a betegnek fizetnie kell, méghozzá nem is kis összeget. , Ez nem az orvosé, hanem az intézet gazdasági irodájában kell befizetni. Azonban ez a rendszer, hogy a betegnek fizetnie kell egy csomó vizsgálatért, magával hozza azt, hogy természetesnek tartják, hogy az orvosnak is fizetni kell, aki foglalkozik velük, törődik a betegek bajával. Rendeletileg ez úgy van, hogy a beteg által befizetett összeg egy részéből az orvos is kap bizonyos százalékot, azonban, ezt a beteg nem tudja és igy ez a rendszer szinte arra tendál, hogy a beteg fizessen az orvosnak, hiszen minden vizsgálatért kötelező- leg úgyis fizetnie kell. Továbbiakban foglalkozik a magánpraxis kérdésével. Hivatalbül engedélyezett, a- mire egyrészt szükség van azért, mert az pszichológiai tény, hogy a beteg nem mindig van megelégedve azzal, amit az SZTK-ban az orvos megállapit, Ő arról meg akar győződni egy privát orvosnál is. Tehát a magánpraxisra szükség van. Bár rendeletileg engedélyezett, mégsem megoldható minden esetben. Nem megoldható azért, mert a magánpraxist folytató orvos egyáltalán nem tud vizsgálatokat végezni, hanem gyógyintézetbe küldi betegeit ezen vizsgálatok elvégzésére, amiért a betegnek fizetnie ekll. Felveti még azt a problémát is, hogy ezen betegek részére a klinikákon nincs biztositva sem
