Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 5., kibővített egyetemi tanácsülés - Oktatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek megvitatása
ez a rész idetartozik, a módszer kidolgozása itt kell hogy elinduljon. Vegyük csak az 1957 óta kialakult helyzetet; ismeretes, hogy a magyar értelmiség és annak bizonyos ré- szévelAszemben bírálattal léptek fel. Ez nagyon lényege^ dolog, mert az emberek a társadalmi életben szeretik, ha követelményeket állitanak fel, meg is mondják ezt. 1957-ben meg kellett mondani, hogy idáig tart a szocializmus, aki itt van, azt mind en erővel támogatni kivánjuk, aki a másik oldalra áll, azt nem. Néhányan közülük néha általánosítottak, s az értelmiségnek nagyon is nehéz volt, hogyan közelítsenek a rendszerhez. Már ré^en túl voltak 1956-on, különböző téveszméken és mezeteken és valahogyan hozzá kellett állni, mert végülis ez a kormányzat most már másképpen dolgozik, szimpatikus abban, emberségesebben, magyarabban. Hogyan lehetne közeledni ? Az első, kézenfekvő az ilyen embereknél, hogy irok egy nyilatkozatot, mondok egy nyilatkozatot, vagy éppen néhány ember mondat vagy irat egy nyilatkozatot. Nem valami jó megoldás, tudjuk nagyon jól, hogy a szavak elszállnak. Az egész oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének ilyen népi vitája, népi végrehajtása nagy össztársadalmi feladat, ez megkönnyíti a mi értelmiségünknek a rendszerhez való közeledését. S tényleg úgy van ez, ahogy Szabó elvtárs említette, hogy az egész oktatói személyzetet meg kell nyerni ennek az ügynek az érdekében. Megemlíti, hogy nemcsak magyar ügy, nem kommunista ügy, világjelenség az oktatási reformokkal való foglalkozás. A Szovjetunióban és Franciaországban körülbelül egyidőben lett kormányrendelet. Nem olyan régen olvastuk a Hockefeller-jelentést. Az öt fivér közül az egyik,a Rockefeller alapitványokkal foglalkozó, összegyűjtötte Amerika 150 kiváló pedagógusát, tudósát, professzorát és felmérte az amerikai közoktatás helyzetét. Közzétették, hogy az amerikai közoktatás jelenleg csődben van, kezdve az objektiv feltételektől, 144- ezer tanteremhiány van, felsorolja, hogy fizika, kémia, biológia - tanerőkben hiány van, amely tanerőket az alkalmazott ipar vonja el, stb. és végül kifejti, hogy a tehetségek felkutatásának rendje alatta maraà a Szovjetunió oktatási rendjének. Ez körülbelül két évvel ezelőtt lehetett. Érthető, hogy^az emberi tudás óriási méretekben fejlődik és mélyül és ennek következtében az egész világon központi kérdéssé vált az uj nemzedék nevelésének, oktatásának kérdése.
