Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 5., kibővített egyetemi tanácsülés - Oktatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek megvitatása
- 17 Ilyen értelemben érdemes hozzáfogni ehhez a kérdéshez. Itt a kormányzatnak nem türelmetlen, sürgető kérdéséről van szó, hanem egy ilyen világméretekben kialakult uj kezdeményezésről. Gyakorlati vonatkozásban számos érdekes dolog hangzott el az egész kérdésben, s az Egyetemi Tanácsnak úgy kell foglalkozni ezzel, mint fogadó félnek, aki elmondja az alsóbb oktatásra vonatkozóan azt, hogy mi az, ami az egyetemi munkát megkönnyíti, majd később mint küldő félnek az intézményből kibocsátott emberekre vonatkozóan a fogadók / a terület / részéről elhangzott, az ő követélményeiknek,kéréseiknek megfelelő szempontból. Minden intézmény patinája akkor alakul ki, amikor a gyakorlatban kibocsátott emberek bebizonyították, hogy az intézmény megéri azt, amire szánták, képes alkotó, dolgozó embereket nevelni. A Sektor elvtárs a bevezetőben ilyen irányban is szélesítette a vitát és itt számos követelményt lehet állitani a középiskolák felé, ahol most megpróbálnak javitani az eddigieken. Egy dologra hivja fel a figyelmet. Kétségtelen, hogy a középiskolai rendszerünkben alapvető változás van a multhhz képest és ezt valamilyen formában fel kell fognunk. A szó szoros értelmében a múltban a középiskola elsősorban az uralkodó osztály fiainak az általános műveltséget adta meg és az akkori társadalom irányításához szükséges tisztviselők, könyvelők, középfokú káderek képzésére szolgált. Ma nekünk egészen uj célunk van, hogy az egész népet vigyük az érettségi felé. Budapesten az általános iskolát végzettek 70 >-a már középiskolába megy, 50 /о fölött a vidéki városokban, észre sem vesszük, elmúlik öt év és már eléri a 90 %-ot. loo %-ot soha nem lehet elérni az iskoláztatásra nem alkalmasak miatt, tehát az egész társadalom ilyen képzettség felé halad. Most arról van szó, hogy az általános műveltséghez szükséges alapismeretek megváltoztatták,az alapismeretek, a természettudományok, a társadalmi törvények megismei'ése ^ és azok alkalmazási képességének kialakitása a fő cél. A második, nagyon vitatott pont az egy és fél évi gyakorlat. A napi feladatok mellett, a közvetlen munkák mellett meg kell gondolni, hogy mi i^y együtt, mint társadalom а XX. század második feleben mi felé is megyünk, ls ettől nem kell megijedni, ügy gondolja', nemcsak statisztikai adat az, hogy az emberi élet megnyúlt, s ezzel a munkaképesség is nőtt. Várható még munkaidőcsökkentés, egyéb, stb. Mivel az m. •
