Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása

Rendkívüli jelentőségűnek tartja - a párt és szakszervezeti titkár elvtársak - Somogyi titkár elvtárs és Csömör titkár elvtárs felszólalását. Nem véletlen,hogy a párt és szakszervezet részéről lépnek fel azzal az igénnyel, hogy a megyei főorvos kollégák gondoskodjanak arról, hogy a területükön lévő kórházak, tehát az igazgatók, a főorvosok, az alorvosok és segedorvosok az odaérkező IV-VT. éves medikusokkal úgy foglalkozzanak, hogy az szerves folytatása legyen annak a nevelő munkának, amit itt az egyetemen folytatunk. Ez vonatkozik szakmai vonalra, emberi szempontokra, társadalompolitikai szempontokra egyaránt. Nagy jelentőségű az, amit különösen Somogyi elvtárs mondott el, hogy a területre menő, ott véglegesen elhelyezkedő fiatal kollégákat az emberi kapcsolatok elmélyítésével, életükben adódó prob lémáik megoldásával*amit most már az egyetemen is napirenden tartunk, ügy érezzük, hogy pártunk mostani politikája kedvező légkört teremtett ehhez az országban, hogy az emberek között megnyilt a bizalom lehetősége. Ahogy most pl. Komárom megyéből hallottuk, hogy kívánják fogadni a fiatal, kollégákat. Nem kell ott zászló személyi kultusz, a szeretet fog kisugározni, mikor az a fiatal kolléga odaérkezik. Látni fogja., hogy mind azt ^ támogatást, emberi gondoskodást, szeretetet meg fogjak adni, amit elvárhat minden ember a szocialista társadalomban embertársától. A megyei orvosok, a megyei szakszervezeti bizottságok, a megyei Vöröskereszt bizottságok együtt vezessék az embereket abba az irányba, hogy fejlődjenek. A nevelésben a példamutatás, a cselekedet a döntő. Hosszú, nehéz munka előzi meg, hogy valóban olyan emberek kerüljenek ki a kezünk alól, akik re szükség van. Az egyetemen igyekszünk ezt a nevelő munkát elvégezni, ée ez nem fejeződik itt be, mert az a VI. éves, 23-24 éves fiatal ember, se nem kiváló orvos, se nem kiváló higiénikus, sem nem tudós, s emberileg is még csak egy kiforratlan fiatal ember, tele hibával, szenvedéllyel.

Az Egyetem Tanácsának álláspontját összefoglalva az orvosképzésről és az egészségügyi tudományos politikánk ról messzire vissza kell tekinteni. Azokra az időkre, amikor megindult a harc, hogy az Orvostudományi Egyetem leváljék a Tudományegyetemről s ezáltal létrehozzuk a magyar egészségügy egységét a közvetlen gyakorlati tevékenységben, a képzésben és a tudományos munka művelésében. Azért állottunk ennek az irányzatnak a harcosai közé, mert éreztük, hogy el fog érkezni az az idő amikor az oktatás, az egész orvosi tudományos tevékenység mind a magyar egészségügy célkitűzését, a dolgozó ember egészségének biztosítását fogja szolgálni. Nem volt könnyű ez a harc, s ma is még a Tudományegyetem egyes vezetői, a kulturkormányzat nem egy tagja úgy véli, hogy hiba történt, amikor az Orvosegy.etemet leválasztották.