Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása
az lenne a kérésük, hogy ezekre egy-egy szakember utazna le az Egyetemről, évente két-három akalomről volna csak szó. A középkáder-képzéssel kapcsolatban szintén felmerült az a kívánság, hogy egy-egy osztályvezető vagy vezető nővér, cseesemőgondozónő asszisztensnő feljönne Budapestre egy-két hónapra továbbképzésre. Állítólag a múltban volt mar ilyen, azt hiszi a László kórházban tartottak ilyen továbbképzést és vidéki nővérek számára, de két vagy három évvel ezelőtt ez abbamaradt valamilyen okból. I)r. Horváth Ádám /Pest-megyei Tanács/ Az eddig elhangzottakkal Pest megye képviseletében is teljesen egyetért. A fiatal orvosok szakmai képzettségét általában magas színvonalúnak tartja, de természetesen hiányzik, amit már az előtte szóló kollegák felsoroltak, egészség- védelmi szemlélet, a társadalombiztosítási szemlelet és egyebek, aminek a pótlása azt hiszi, nem jelent olyan nagy nehézséget. Fel szeretné azonban az érdekeltek figyelmét hivni, hogy nagy lemaradás van az iskolaegészségügy szorosabban véve az iskoláskorúak egészségügyének te- rpn. Ebben a vonatkozásban még elméletileg sem járunk egészen helyes utón, erre utal az iskolaegészségügyi nagygyűlésnek a tárgysorozata is, ahol a legprim£rebb iskola-egészségvédelmi kérdéseknek a megoldásáról sincsen szó. Nevezetesen a táplálkozás, az állati fehérje# az ásványi só ellátás elégtelensége az iskoláskoruaknál, a tejfogyasztás kielégítő volta, a fájós fogtól a rossz emésztésen keresztül, a figyelmetlenség, a szellemi lemaradás és a hanyag testtartáson keresztül a késői disz- kopátiákból származó mérhetetlen szenvedésekig a népgazdasági kártételekig, ezek a kérdések mind az iskolában dőlnek el és ezeknek a kérdéseknek a megoldására rendkívül kevés figyelmet forditunk. A fővárosban az iskolai egészségvédelem kérdése elég magas színvonalat ért el, falusi viszonylatban azonban ez nincs meg. A csecsemőgyógyászati ismeretek rendkívül magas színvonala mel- lettpróbáljunk figyelmet fordítani az iskoláskorra egészségvédelmi vonatkozásban, mert a legkevesebb költséggel, legkevesebb fáradsággal a legtöbb eredményt ezen a vonalon tudnánk elérni. Mérhetetlen kihatásai vannak annak az elhanyagoltságnak, ami az iskolaegészségügy vonalán mindezideig fennáll. Ilyen tárgyú rendkívül gondosan összeállított könyveket kellene kiadni a gyakorló orvos számára, továbbmenve a gyermek egészséges fejlődésének kérdése jL talán még egy tanszéket is megérdemelne. Az orvostovábbképzéssel kapcsolatban a kórházi osztályokról a súlypontot az ambulanciákra, rendelőintézeti" szakrendelésekre, kell helyezni, beleértve a baj- megállapitó osztályokat is. Úgy gondolja, hogy igy a gyakorlati eredmény lényegesen jobb volna mint a jelenlegi . • / •
