Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása

Az orvostovábbképzésnek volna egy folyamatos eszköze, nevezetesen a kórházi zárójelentés a visszatérő beteggel kapcsolatban. Ebből tájékozódni lehet a bento.lt beteg betegségéről, a kórház véleményéről. Nem kerül azonban vissza a kórházból az elhalt beteg zárójelentése a kezelő orvoshoz,-tehát az Írásbeli klinika pathológiai folyamatosódának nincs meg az p adottsága. Javasolta, hogy minden kórházban elhalt betegről nemcsak a csecsemőiről^ a zárójelentés - nem a hozzátartozó utján, hanem a hatóságon keresztül - kerüljön vissza a kezelő orvoshoz. Abból ő meg tudja tanácskozni, hogy jól járt-e el. Egyébként egyetért az előtte szólókkal teljes mértékben.

Bakács: Hangsúlyozza a közegészségügy jelentőségét az egyetemi oktatásban. Jelenleg úgy néz ki, hogy ez részfeladat, ha az óraszám volumenjét nézzük ebben a közegészségügyi ráfordítást tört résznek számit.

Ez az aránytalanság megmutatkozik az egyetemről kikerült hallgatók ezirányu érdeklődésében, nem beszélve ezen munkakörök ellátásáról. Az egyetemről kikerülő fiatalok döntően szemléleti okok folytán - ami nem a minisztérium szemléletéből fakad, hanem az órarendben meglévő aránytalanságból - bizonyos fokig szinte szüzén mennek végig ezeket a tárgyköröket illetően az egyetemi oktatáson.

Olyan szemlélettel kerül ki az egyetemről, hogy orvos csak az, aki gyógyító orvos, klinikai orvos és mindenki más, aki ettől eltér, az el is távolodott magától a medicinától. Ezeket személyes tapasztalattal tudja alátámasztani. A Minisztériumtól kb. évenként 4-5 gyakornokot kapnak ami, az OKI tudományos utánpótlását biztosítja, amikor azonban ezeket a gyakornokok bekerülnek az intézetbe és megkérdezik tőlük, hogy miért jöttek ide, valóban aközegészségügy iránt való érdeklődésük miatt, akkor kiderül, hogy a Pesten maradás utolsó reménye volt az, hogy elmentek közegészségtan szakra. Amikor megkérdezi az ember, hogy sass ezen ellenállás mögött milyen elgondolások vannak, gyógyító orvos akar lenni, miért nem akar teoretikus lenni, akkor igen becsületesen megmondják, hogy nekik nem a közegészségügy ellen van kifogásuk, annál kevésbé, mert azt sem tudják, hogyha közegészségügyi tevékenység. Egy ilyen beszélgetés után felhívta az OMI igazgatóját és feltette Tímár elvtársnak a kérdést >ythogy a hozzá irányított gyakornokok is ennyire inj©ktak a közegészség- ügyet illetően, azt mondta Tímár élvtárs, hogy azt sem tudták, hogy i^unkaegészségügyi Intézet létezik. Tehát úgy néz ki, hogy en nem elszigetelt jelenség, hanem tömegjelenség a mi közegészségtani oktatásunkban és ez mind az elméleti munkáijjlp*^ amelynek előtte kell járnia